Ezzel mi, felnőttek is így vagyunk

Interjú Tóth Krisztinával


2010. október 8.
Tóth Krisztina

Tóth Krisztina

Tóth Krisztinát többek között a Kerge ABC születéséről, az ábécétanulásról és a gyerekversekről kérdeztük. Az is kiderül, van-e állatnév Q-val, és hogy hogyan vált a kötet hasznára, hogy elromlott a költő számítógépe.

Hogyan állt össze ez a hármas csapat? Hogyan osztottátok szét magatok között a feladatokat (a betűket)?
A csapatot a kiadó szervezte, és mivel minden interneten zajlott és nyáron, a munka meglehetősen kaotikusan indult. Mire én visszaérkeztem a nyaralásból, már csak a kész tények fogadtak, vagyis hogy enyém a Q, az Y és több más „hálás” betű. Az igen értékes A-hoz, ha jól emlékszem, lázadás és csere útján jutottam. A kiadó azt kérte, hogy rövid, jól megjegyezhető versek legyenek, lehetőleg állatokkal. Q betűs állat elég kevés van, de Szabó T. Annának is ki kellett találnia egyet az X-re. Y-nal nincs állat, ott eleve mást írtam. Aztán a korrektúrafázisban elromlott a számítógépem, és ki kellett hívni a szerelőt. Miközben vírusirtózott (ezt nem úgy értem, hogy irtózott a vírustól, bár úgy hangzik, hanem hogy irtott) a gépemen, elmagyaráztam neki, hogy épp ábécéskönyv készül, és állatneveket kellene használni. Bólogatott, aztán úgy fél óra múlva – mert az informatikusok nem olyan kapkodós idegbetegek, mint a költők – azt mondta halkan, nem is felém, hanem még mindig a képernyő felé fordulva, hogy yorkshire terrier. Hogy ez az egyetlen állat az Y-ra. Csak néztem. Aztán gyorsan meg is írtam a verset, és mire megjavult a számítógép, az is kész lett.

Több kitűnő illusztrátor dolgozott veletek. Velük hogyan ment az együttműködés? Találomra osztottátok ki az egyes betűkhöz tartozó szerző-illusztrátor párokat, vagy azt is figyelembe vettétek, hogy egy-egy illusztrátor stílusa miképpen illeszkedik a szerzőkéhez?
Én ebben egyáltalán nem vettem részt, de gyanítom, hogy a másik két szerző sem. Az illusztrátorokat a Csimota válogatta, de ők ebben verhetetlenek, úgyhogy nem is izgultunk. És nagyon jó a sokféleség. Mondjuk az én digitális ikon-szarvasomtól – ami úgy fest, mint egy antennás táskarádió – Marci fiam nem volt oda, de a legtöbb neki is tetszett. Ha érdekel a szubjektív szerzői szempont, az oroszlánt és a tevét bírtam a legjobban. De ott a versek is annyira viccesek (Varró Dániel), hogy a kettő együtt nagyon üt. Versben meg Anna L betűje a befutóm, a lila léggyel.

Hogyan választottál versformát egy-egy témához?
Azt szerettem volna, hogy könnyen megjegyezhető legyen, szerintem egy ilyen könyv esetében ez a legfontosabb.

Emlékszel még, ti hogyan tanultátok gyerekkorodban az ábécét? Gondoltál erre, amikor a verseket írtad?
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes Ablak–Zsiráfjára emlékszem. Szokás most utálni, de képzeld, én szerettem! Lehet, hogy annyira öreg vagyok, hogy nosztalgikusan nézek a gyerekkori emlékeimre? Nem hiszem. A Zengő ABC-vel sose tudtam mit kezdeni, gyerekként se, egyszerűen nem érdekelt.

Milyen erőfeszítéseket tettél azért, hogy a versek ne „csak” gyerekversek, hanem az ábécé megtanulásához alkalmazható „segédanyagok” is legyenek?
Tanulás-módszertani szempontból nem tudom, alkalmas-e a könyv arra, hogy csak ebből tanítsák az ábécét. A kutyát azért nyilván nem fogják emiatt Q-val írni a gyerekek, legalábbis remélem! Szerintem az a lényeg, hogy ebben a szakaszban legyen valami nyelvileg vicces, megjegyezhető, képileg pedig szintén markáns és szórakoztató a kezük ügyében.

Amikor gyerekverset írsz, miféle célközönség lebeg előtted? Úgy általában a gyerekek, vagy inkább a saját kisfiad? Szoktad rajta „tesztelni” a verseidet? Előfordult már, hogy valamelyik versed nem tetszett neki?
Most megint írok gyerekverseket, de én a fiamnak írok, vagyis nem tudok „általában” gyerekekhez szólni. És neki is olvasom fel. Volt már, hogy valami kevésbé tetszett neki. Az áthajlásokat például nem szereti, neki még világos, füllel jól hallható rímek kellenek. És persze annak örül a legjobban, ha a saját életét ismeri fel a részletekben, meg ha vicces valami. Azt nem mondanám, hogy tesztelem a verset, mert nem vegyi anyag, a gyerek meg nem kísérleti nyúl, de például az fontos, hogy megmarad-e a fülében. Mert ebben a korban még zeneként, ritmusként érzékelik a szöveget, és ha nem jegyezhető meg könnyen, akkor nem elég gördülékeny és természetes. Azt nagyon értékeli, ha meg lehet hallgatni a szerző hangján a szöveget, nálunk például ezért volt olyan nagy sikere a Sárkány apónak [válogatta Gryllus Dániel – a szerk.]. És azt is tapasztaltam, fontos neki, hogy egy könyv milyen időszakhoz kötődik, hol olvastuk, mire asszociál. De ezzel mi, felnőttek is így vagyunk, nem?

Címkék:


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0