Emese almája
Akinek az Emese almája címről az Emese álmaként ismert magyar monda jut eszébe, nem is téved nagyot, legalábbis a szerző elképzelése szerint.Kiss Ottó második „svéd típusú” verseskötete ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy sikeresen továbbgondolja, otthonossá teszi azt a hangulatot és formavilágot, amely a gyerekekről és gyerekeknek szóló szabad versek sajátja (és amellyel először a hetvenes években találkozott a magyar közönség, az Ami a szívedet nyomja című svéd antológiában), de teszi mindezt a címek alapján alfabetikus rendbe szedett versekkel. Így jön létre az Abc-től a Zsebkönyvig ívelő Szép Szó Tár (ez egyúttal a kötet alcíme). Valóban szép gondolat anyanyelvünket és Emese (a név jelentése: anyácska) mondáját, vagyis eredetmondánkat egy szótár főszereplőivé avatni; a gyakorlatban a könyv mégis inkább verseskötet, mint szótár, és főszereplője leginkább az a két gyerek, akikről a versek szólnak (egyikük Emese, a másik egyúttal a lírai én). Na persze, ők sem lennének a nyelv teremtő ereje nélkül. És jó, hogy vannak. (Pagony, 2006)
Feliratkozás a hírlevélre
