A gyerekekkel nehezebb, mert ők szókimondóbbak, ha valami nem sikerül

Kaszányi Roland

Kaszányi Roland bűvészt a varázslás világáról kérdeztük, és arról, hogyan válhat ma valaki bűvésszé.

Mikor kezdtél el a bűvészettel foglalkozni?
Körülbelül hét-nyolc évvel ezelőtt. Kicsit talán későn is, ami hátrány, mert érdemes minél fiatalabb korban elkezdeni. Könnyebben is tanul az ember ilyen idős korban, és persze idő kell ahhoz is, hogy a színpadi szereplést elsajátítsuk. Én a 10–13 éves kort tartom ideálisnak.

Hogyan jött az ötlet?
Egy barátomnál láttam egy filmet David Copperfieldről, és annyira megtetszett, hogy aztán többször is megnéztem, akkor kezdett foglalkoztatni a dolog. De valószínűleg már előtte is vonzott a misztikum.

 Hogyan kezdtél neki a tanulásnak?
A Bartók Béla út 31. szám alatt található a Figaro bűvészbolt, ami előtt azelőtt is nagyon sokszor elmentem, de sosem vettem észre. Elhatároztam, hogy bemegyek, de persze odabent semmiről nem tudtam, hogy mire való. Akkor Pista bácsi – aki Figaro néven ismert bűvész, és még most, 86 évesen is ő vezeti a boltot – mutatott nekem néhány trükköt, ami megtetszett. Megvettem hozzá a kellékeket, elkezdtem gyakorolni, és kipróbáltam őket az iskolában és otthon a családom előtt. Visszajártam a boltba újabb trükkökért, s egyszer megláttam egy szórólapot, hogy a Mollini Bűvészklubnak jubileumi előadása lesz. Elmentem erre az előadásra, és ott ismertem meg a későbbi mesteremet és jó barátomat, Moltész Gyulát, Mollinit. Nála kezdtem el megtanulni az alapokat, és körülbelül egy fél év után már vitt magával fellépni. Aztán előfordult, hogy a klub nyári táborában is helyettesítettem, később pedig, ha több helyre hívták egyszerre fellépni, gyakran engem ajánlott maga helyett. Idővel, ahogy ismertebbé válik az ember, úgy jönnek a felkérések, vagy a honlapom alapján keresnek meg.

Egy mester megmutatja a tanítványainak a trükkjeit, vagy azért ennek is van határa?
Volt olyan, amit nehezen lehetett kiszedni belőle, vagy amit nem árult el, mert az ő műsorában szerepelt az a trükk. De ilyenkor is megpróbáltunk kitalálni egy másfajta fogást, másfajta előadásmódot, ami eltért az övétől. Szóval mindig segítőkész volt.

Mikortól számít valaki bűvésznek?
Nehéz kérdés. Én onnantól kezdtem érezni, hogy bűvész vagyok, hogy a mesterem elvitt magával fellépni. Ez egyfajta szakmai elismerést jelentett. Másrészt amikortól elkezdtem önállóan kialakítani a köreimet, és a meghívások után visszajeleztek, hogy amit csináltam, az tetszett.

A bűvészet mely területe érdekel leginkább?
Leginkább a kézügyességen alapuló, manipulációs trükkök vonzanak. Nagyon szeretem a színpadon, több ember előtt, zenével, nagyobb kellékekkel előadott műsorokat. David Copperfieldben is az tetszett meg, hogy nemcsak bűvészkedett, hanem mintha egy színházi előadást láttunk volna. Ugyanakkor érdekel a mikromágia is, amikor a kártyával, érmékkel vagy kisebb kellékekkel egészen közelről, közvetlenül a nézők szeme előtt – mondjuk egy asztalnál – mutatjuk be a trükköket.

Van kedvenc trükköd?
Inkább kedvenc kellékeim vannak, amikkel szívesen dolgozom a fellépések alkalmával. Ilyenek például a megsokszorozódó labdák (a chicagói golyók) vagy az összekapcsolódó (kínai) karikák. Nagyon szeretem a kötéltrükköket is, mert ezeknél csak a kézügyességen múlik, hogy sikerül-e a mutatvány. Illetve műsoraimat szeretem úgy összeállítani, hogy minél több interaktív és megvizsgálásra kiadható kelléket tartalmazzon.

Gyerekműsorokban is részt szoktál venni. Más előttük szerepelni?
Igen. A gyerekekkel nehezebb, mert ők szókimondóbbak, ha valami nem sikerül. Másrészt könnyebb őket elvarázsolni, csodálkozásra bírni, mint a felnőtteket. A gyerekelőadásnál fontos, hogy minél interaktívabb legyen: színes kellékek kellenek, amiket oda is lehet adni nekik, hogy megtapogathassák őket, és persze nagyon örülnek annak is, ha kihívom őket, és a színpadon szerepelhetnek. Szeretek gyerekekkel „varázsolni”.

Mit tanácsolnál egy gyereknek, aki érdeklődik a bűvészet iránt, hogyan kezdjen hozzá?
Először is keressen egy mestert magának – akár engem –, aki irányítani tudja a tanulását! Másodszor gyakoroljon sokat, és ne árulja el a trükkjeit, mert ezzel elvész a „varázs”. Harmadszor a legjobb gyakorlási módszer – amikor már legjobb tudásunk szerint begyakoroltuk egyedül vagy mesterrel a trükköt –, ha előadjuk a mutatványt a barátoknak, családtagoknak, illetve keressük a lehetőséget, hogy élőben bűvészkedjünk. Ezekből lehet a legtöbbet tanulni.

Címkék: varázsvilágok