Új utak a művészetpedagógiában


2011. május 18.
Soós Kata

Soós Kata

Soós Kata festőművész, de kulturális antropológiát is végzett, és évek óta múzeumpedagógusként dolgozik. Módszerének egyik fő jellegzetessége, hogy a digitális technikát is bevonja a foglalkozásokba, így válik az újdonságokkal szembeni idegenkedés, félelem és merevség eszközzé, művészeti alapanyaggá, és lehetőség nyílik a játékra, a szabad, kreatív kisművészkedésre.

Festőművészként végeztél a Képzőművészeti Egyetemen, közben kulturális antropológiára is jártál, hogyan kerültél közel a múzeumpedagógiához?

Hatéves koromtól 11 éven keresztül jártam a GYIK Műhelybe, a Nemzeti Galériába, ami már a 70-es évek végén, 80-as évek elején a kortárs művészetekre erősen reflektált. Ez egy nagyon komoly múzeumpedagógiai műhely, az elsők között volt Magyarországon. A műhely folyamatos sikerrel működik most is, és a GYIK műhelyes gyerekek nagy része egész felnőtt élete során kapcsolatban marad a képzőművészettel, a művészetekkel. Ez történt velem is, szoros kapcsolatban maradtam, mint láthatod. Múzeumpedagógiai munkámat a GYIK Műhely művész-pedagógusaként kezdtem, majd a Szépművészeti Múzeum Szépműhely nevű műhelyében dolgoztunk ki egy sajátos módszert, majd később saját műhelyt is alapítottunk Kidpix néven, amely a digitális technikák hozta kihívásokat helyezte programja fókuszába.

Mit gondolsz, mit adhat egy gyereknek a művészetpedagógia pszichológiai és kulturális tekintetben?
Elsősorban kreativitást, illetve jártasságot és tapasztalatot a világ jelenségeiben. A művészet az az eszköz, aminek segítségével tapasztalati, gyakorlati úton szerezhetünk konkrét tudást az élet bármely területéről, akár a társas kapcsolatainkat is beleértve. Rajta keresztül ágyazódik be a kultúra, aki pedig érti a kultúra rendszereit, az valahogyan el tudja helyezni magát a környezetében, a társadalomban, képes lesz kiteljesedni benne. Márpedig ez nagyon fontos a felnőtt személyiség számára.

Csináltál műhelyeket a Szépművészeti Múzeumban, az A38 hajón, a Műcsarnokban, a Millenárison, sőt, Spanyolországban és Franciaországban is, emellett készítettetek egy, a digitális technikával és kortárs képzőművészettel egyszerre foglalkozó sorozatot a MTV-nek (Teknőc a láthatáron). Miért érzed fontosnak a digitális technika oktatását?
A digitális eszközök ugyanolyan eszközök, mint a hagyományosak, a kortárs élet új jelenségeit is tudnunk kell használni. Ezeknek az eszközöknek a felhasználása rettentően sokrétű, átszövi a hétköznapokat, ahogy minden egyes szakterületet, így az alkotóművészetet is. A digitális technológia fejlődésének hatására civilizációs változás következett be, és az emberi civilizáció kortárs állapotait legárnyaltabban leképező művészet és kultúra közötti összefüggések feltárásának kiváló módszere az alkotómunka az új technológiák bevonásával.

Mi volt a célod a Kidpixszel?
Pontosan ezeknek a változásoknak a feltárása, analízise és beépítése a művészeti intuíció, gondolkodás folyamatába. Ez a Kidpix program legfőbb célja. További cél, hogy a komplex alkotóműhely koncepciója már gyermekkorban rávezessen a digitális és mediatizált világ megértéséhez. Oldja az újjal (információs társadalom és gazdaság, kereskedelmi média, reklámok, televíziós erőszak, chat stb.) szembeni szorongásokat, kihasználja a gyerekek páratlan felfogó- és tanulási képességét a média, a külvilág történéseinek megértésében. Ezek olyan tapasztalatok, amelyek egyértelműen felhasználhatóak a későbbiekben, mert az egyben misztikusnak tűnő, de mégis folyamatos jelenlétükkel megszokottá vált honlapok, hirdetések, reklámok stb. világába úgy léphetnek be a gyerekek, hogy maguk konstruálnak, alakítanak ki projekteket. Így mintegy a látszólagos, felszíni struktúrából észrevétlenül jutnak el egy mélyebb alkotási folyamatig. Továbbá a program a gyermekek számára is érthető, játékos módon tisztáz olyan jelenségeket és fogalmakat, mint amilyen a real-time aktivitás, interakció, virtuális tér, anyagnélküliség, szekvencia, minta és még sorolhatnám.

Indul egy múzeumpedagógiai műhely több képzőművésszel és múzeumpedagógussal az FKSE-ben is, mi lesz ez?
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület általános iskolás csoportok számára szervez szeptembertől olyan pedagógiai programokat, melyek során a diákok az alkotótevékenységen keresztül szereznek elméleti és gyakorlati ismereteket a művészetet foglalkoztató kérdésekről (vagyis mindenféléről…).

Osztályterem

Osztályterem

Legutóbbi kiállításodat (Feleltetés) fiad iskolába indulása inspirálta, mi volt az, amit igazán jelezni akartál e kiállítással, mert nyilván nemcsak az azon való lelkendezés, hogy végre elsős lett a gyerek…
Talán azt, hogy milyen sajátos is a viszonyunk az oktatáshoz. Egy intézményrendszerben helyezzük el a gyerekeinket, hogy ott egymást gyömöszölve kiadjanak majd valami felnőtt formát. Egészen bizarrnak tűnik ez az ötlet, mégis magától értetődő, hogy iskolába kell járni, hogy iskolába járni jó, hasznos és fontos. Ebben az ellentmondásban próbáltam valahogy rendet rakni. Az azonosságokat és a különbözőségeket kerestem, összeszedtem a tipikus dolgokat, és lemásoltam az iskolára jellemző formai elemeket. A kiállításnak a megnyitó és a finisszázs mellett gyerekprogram része is volt, hiszen számomra a kiállítás közösségi élmény, ahogy az iskola is az, kinek-kinek másképpen, egyedien, de valamilyen szinten mindenki életében közösen. A műhelyekről is így gondolkodom, én szeretek csapatban dolgozni, és a művészetet sem magányos tevékenységnek fogom fel. Ugyanis a művészet mindenki számára eszköz, és nem csak a kiváltságosok szórakozása.

 

Címkék:


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0