Egyéves a paloznaki Meseterápia Központ

Beszámoló az első szakmai napról


2011. október 7.

Boldizsár Ildikóék egy évvel ezelőtt készítették elő azt a tervet, amelyet aztán gondosan kiviteleztek. Június 20. és augusztus 24. között öt turnusban 107 állami gondozott gyereket fogadtak öt intézményből. Minden csoport tíz napot töltött a Meseközpontban. Hogy mit lehet csinálni tíz nap alatt a súlyos traumákkal terhelt gyerekekkel? A saját szemünkkel láttuk: csodát!
 Fotók: Lehotka Gábor

Wirtz Ágnes

Wirtz Ágnes

Albrecht Wirtz

Albrecht Wirtz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A közvetlen hangulatú délelőttöt Albrecht Wirtz azzal kezdte, hogy feltette magának a kérdést: „Mi az, amit tanulhatnak tőlünk a gyerekek, hiszen az igazság az ő szívükben lakik? Mi csak abban segíthetünk nekik, hogy a szívükből előbányásszák azt, ami ott van.” Elmondta, hogy minden gyerekcsoportot személyesen fogadtak Wirtz Ágnessel, a feleségével, és szeretnék viszonozni azt a sok jót, amit tőlük kaptak. Az ő szerepe abban merült ki, hogy focizott a gyerekekkel, de őt is meglepte, milyen jól megismerhette a gyerekeket a közös játék közben.

Utolsó látogatásunkkor a még csak épülőfélben lévő ebédlőben került sor a szakmai napra, ahol Madár (aki amellett, hogy ornitológus és a Meseközpont egyik terapeutája) fotókiállítása várt bennünket. Boldizsár Ildikó elmondta, hogy a 107 gyerek közül kb. 70 látható a körülöttünk kirakott képeken.

Boldizsár Ildikótól idézünk:
Boldizsár Ildikó„Nem ünnepelni jöttünk, hanem azért, hogy közösen átgondoljuk, és feldolgozzuk, mi is történt azalatt az 5×10, (a szünetekkel együtt 76) nap alatt, amíg ezek a csoportok itt voltak a központban. Olyan mélységek mutatták meg magukat a meseterápia módszerével és a madarakkal kapcsolatban, a gyerekeknek olyan dolgokat tudtunk tíz nap alatt átadni, amire nem nagyon van példa más terápiák esetében. Amikor két éve írtam a könyvemet, tapasztaltom már tudtam, hogy jó eredményeket lehet elérni a meseterápiával, de tapasztalataim nem ilyen extrém körülményekből táplálkoztak: a mostani nyárig elsősorban intelligens, jól szocializált, a világhoz többé-kevésbé harmonikusan kapcsolódó, bár valamilyen betegségben, kibillentségben szenvedő nők és férfiak körében vezettem egyéni terápiákat, de súlyos traumákkal terhelt gyerekekkel most dolgoztam először huzamosabb ideig.”

Ildikó számára is folyamatos tanulással járt ez a nyár, hiszen az agresszió és a depresszió, amelyek a legjellemezőbb tünetek voltak, nehezen kezelhetők tíz nap alatt. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy ennyi idő alatt is el lehet indítani azokat a folyamatokat, amelyek kedvezően befolyásolják a rossz állapotú gyerekek sorsát.
Madár képekkel és filmekkel dokumentálta a nyár történéseit, 7400 fotót készített amellett, hogy terapeutaként végigdolgozta a nyarat, és 11 órányi videoanyagot vett fel.

Kiállítás Madár fotóiból

Kiállítás Madár fotóiból

A születéstől a megvalósításig − a mese kódja
Egy éve Wirtz Ágnes és Albrecht Wirtz azt gondolta, hogy az életük egy jelentős részét állami gondozásban élő gyerekek segítésének kívánják szentelni. Ennek formáját együtt találták ki Boldizsár Ildikóval és Madárral. Nem nyaraltatós táborokat terveztek és szerveztek, ami arról szólt volna, hogy a gyerekek jó körülmények között a Balaton mellett esznek-isznak, fürödnek, játszanak, majd visszamennek az intézetbe. Amiért érdemes ezt a Meseközpontot fenntartani, az, hogy Ildikó hite szerint olyan eszközöket adjanak át a gyerekeknek, amelyekkel a későbbiek során az életüket minőségileg javítani tudják. Itt megtanulhatják azokat a technikákat, amelyekkel a legszorongatóbb és legnehezebb helyzetekben is emberek maradhatnak, továbbléphetnek, fejlődhetnek.

Az egyik legfontosabb eszköz ehhez a mese. Ildikó 28 éve mesekutató, tízéves terápiás tapasztalat áll mögötte. Pontosan tudja, hogy a mesék segítségével milyen kódokat tud megnyitni a gyerekekben, felnőttekben, haldoklókban, születőkben, élet-halál határán állókban, fogamzási nehézségekkel küzdőkben. Ha az adott ember számára kiválasztja a megfelelő mesetípust, akkor megvan a kód, így könnyebb megbirkózni az aktuális nehézségekkel. Ehhez elengedhetetlen nagyon sok mese ismerete, és pontosan tudni kell azt is, mivel terhelt az, akivel a terapeuta dolgozik.

 

A „meggyes” szobában minden ágyon a meggy motívuma szerepel

A „meggyes” szobában minden ágyon a meggy motívuma szerepel

Ildikó elmondta, hogy nemcsak „tábort” nem szeretett volna létrehozni az állami gondozott gyerekek számára, de „gyógyítani” sem akarta őket. Nem úgy gondolta el, hogy a sok traumatizált gyerek odajön, és ő nekiáll „kezelni” őket. Ehelyett pontosan tudta − ebben hitt és hisz, mert látja, hogy életképes −, a mesék segítségével megnyithat egy párhuzamos valóságot, láttathatja, hogy másféle út is létezik, mint amelyen éppen jár az illető. Csupán az adott gyereken vagy felnőttön múlik, hogy átlép-e az egyikből a másikba, vagy sem. Ennek az útnak a megtalálása nem IQ-függő, de a meseterápia szerencsére nem igényel kifinomult intelligenciát a befogadók részéről. Anélkül, hogy tudatosítva lett volna, a gyerekek maguk járták végig azt az utat, amelyet a saját szavaikkal így írtak le: „megtanultuk a pokoltól a mennyországig vezető utat”. A rajzaikkal és a cselekedeteikkel kifejezték, hogy a mesék hatására megnyíltak az általuk mennyországnak nevezett helyszínek kapui. Természetesen sem a pokol, sem a mennyország nem földrajzi hely, hanem a lélek állapota, tudatosította Ildikó a szakmai nap résztvevőiben. A pokol nem vallási értelemben jelent meg a munkájukban sem, és amikor a gyerek megnyitotta magában az úgynevezett mennyországot, az is a saját változásairól adott hírt.

A madarak a lélek létrái − a második segítő

 

A mesék mellett másik segítőik a madarak voltak, akik kőkeményen „végigdolgozták” ezt az időszakot. Miattuk elengedhetetlen a madárkert, a madárház és a röpde. Ildikó zárójelben megjegyezte, hogy a munka végén nem csupán néhány madár pusztult el a nagy igénybevétel miatt, de ő maga is úgy érezte, hogy elérkezett saját határaihoz, tehát pontosan tudta, hogy a madarak milyen nehéz próbatételeken mentek keresztül. A madarak többek között azért kaptak szerepet a terápiában, mert képesek a gyerekekben zajló változásokat végigkövetni, ők a létrafokok a látható és a láthatatlan között. Ezek a kis szárnyasok ugyanis pontosan érzékelik, ki hol tartózkodik saját „poklában”, illetve „mennyországában”. Amint a madarak megérzik a „poklot”, elbújnak, és nem lehet őket előcsalogatni. Amikor a Meseközpont munkatársai elkezdtek a gyerekekkel dolgozni, semmilyen módon nem gondolták, hogy elmondják nekik, hova vezetik őket a mesékkel. A gyerekek is felismerték, hogy a mesék segítséget kínálnak ahhoz, hogy kijussanak saját „poklukból”. Látták, hogy ott van körülöttük hét ember, négy épület, sok fű, fa, virág, egy patak, és rengeteg madár. „Amikor a gyerekek meghozták a belső döntést arról, hogy megpróbálnak egy másik utat is bejárni a terapeuták segítségével, tettek egy próbát. Beléptek a madárházba, és a madarak immár nem elrepültek tőlük, hanem a közelükbe mentek. Az ötödik-hatodik napra eljutottak odáig, hogy esetleg be is csukták maguk mögött a „pokol” kapuját. Amikor ez megtörtént, a madarak odaszálltak a kezükre, az arcukra, a fejükre, ahogy a fotókiállítás képein is látható. Ez volt az a katartikus pillanat, amikor minden gyerek megérkezett saját jobbik énjéhez.” − mondta Ildikó az első szakmai napon.

Fabrika − a harmadik lépcső

Fabrika udvar

Fabrika udvar

Wirtz Ágnes, aki az első csoportban művészetterapeutaként vett részt, elmesélte egy kép megszületésének történetét. Általában belső képeket használtak a terápia során, de volt egy olyan nap, amikor utakat választottak. Ágnes megmutatott harminc képet híres festők alkotásaiból, ezeket kirakták a fűre, és a gyerekek kiválasztották a azt, amelyiken látták magukat. Az egyik fiú, aki addig csak ütött-vágott maga körül (mindent és mindenkit), odament El Gréco egyik képéhez, és folyékonyan mesélni kezdett egy történetet, majd festett egy megdöbbentően pontos képet a saját állapotáról. A Fabrika műhely volt a harmadik egység, ahol kivetülhettek azok a belső képek, amelyekkel könnyebb volt dolgozni minden gyereknek, és a terapeutáknak is „pontos képet” mutatott arról, ki hol tart a saját útján.

„... festett egy megdöbbentően pontos képet a saját állapotáról.”

„... festett egy megdöbbentően pontos képet a saját állapotáról.”

A tér rendszere, a mese rendje

A Meseterápia Központ egész területét úgy tervezték és építették meg, ahogy a mesék kívánják. Németországi tervezők készítették, ők megértették, hogy olyan épületegyüttest kell létrehozniuk, ahol minden fűszálnak funkciója van. Kétféle módon léptek be a gyerekek ebbe a gondosan tervezett birodalomba: volt, aki azonnal a jobbik énjébe került, onnantól kezdve a következő lépést könnyebb volt megtenni, vagy pedig − ebből volt kevesebb − a lába alól kicsúszott a talaj, és a bizonytalanság, az agresszió felé vitte őket. A térszerkezet azáltal tud segíteni, hogy univerzális rendet sugároz.

A gyerekek itt megtapasztalhatták a világmindenséget.

A gyerekek itt megtapasztalhatták a világmindenséget.

A Tündérkertben és mellette a tágas, gyönyörű épületben, ahonnan látszik a Balaton, a gyerekek megtapasztalhatták a világmindenséget. A csillagokat bámulták, a távlatokat, a vizet, a napot, ezek voltak a külső képek. A kertben gyümölcsöt szedhettek, amiből aztán úgynevezett barátság lekvárokat főztek együtt. Itt megtanulhatták, hogy mire való a föld, a víz, a levegő, a nap. Az Óperenciás olyan, mint egy családi ház, és a központ mértani közepén a madarak laknak. A meseterápia célja: megtalálni a kapcsolódási pontokat a gyerekek és a világ között. Ehhez előbb hozzá kellett kapcsolni a gyerekeket önmagukhoz, majd a szűkebb környezetükhöz, a társaikhoz, egy közösséghez, egy városhoz, egy országhoz, és végül az univerzumhoz. Ez nem egyszerű feladat, mert ez a kapcsolódási képességünk félelemmel és bizalmatlanággal terhelt. A Meseközpont térszerkezete, az utak bejárása, az ottlét és a napok rituális rendje is azt a célt szolgálta, hogy ez a képesség helyreálljon. A rend nemcsak kívül van, hanem belül is, értették meg tíz nap alatt a gyerekek.

Mint Ildikó hangsúlyozta, nem az történt, hogy ötször tíz nap alatt „lenyomtak” egy szakmai programot. A nyári találkozás előtt minden gyereket fölkerestek, megismerkedtek velük, és ismerték a háttértörténeteiket is. A Meseközpontba belépőül szolgált egy mese, amit ők írtak, és egy rajz, arról a madárról, ami még nincs a világban, de lehetne. Azoknál a csoportoknál, ahol a nagyobb kamasz fiúk voltak túlsúlyban, ott a teremtéstörténetek, a teremtésmítoszok és a beavatási szertartások mintájára alakították ki a tíznapos programot, és azt tanították meg a gyerekenek, hogy miként lehet eljutni egy olyan állapotba, ahonnan tovább lehet lépni, mert „nincs olyan állapot, amelynél szebb ne volna”, tanítják a mesék.

Az alapmondatok

„Kezdetben volt a Semmi.” Ezt a teremtésmítoszokból ismert mondatot a gyerekeknek nem kellett elmagyarázni, mindenki pontosan tudta, érezte, hogy mit jelent. Tisztában voltak vele, hogy ez azt jelenti: mindent el lehet felejteni, ami eddig volt, semmi nem számít. Ebből a Semmiből kellett megteremteni a rendet. A terapeuták lassan és finoman vezették őket a káoszból vagy a semmiből a rendbe, három helyszínen is: a meésk helyszínén, a madarak között és a Fabrikában. Ahogy a gyerekek részt vettek saját maguk emberré szerveződésében, az valóban a teremtésmítoszok mintájára történt. (Folytatjuk)

Az állami gondozásban lévő gyerekek a Meseterápia Alapítvány vendégeiként térítésmentesen vettek részt a Meseközpont életében és a meseterápiás foglalkozásokon.
2011-ben a következő gyermekotthonokból érkeztek a gyerekek:

június 20-29.
Pécs Megyei Jogú Város által fenntartott Pécsi Gyermekotthon és Gyermekek Átmeneti Otthona

július 4-13.
Fővárosi Önkormányzat Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Hargita megye Gyermekotthona (Erdély)

július 18-27.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Gyerekvédelmi Központja, Miskolc

augusztus 1-10.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Gyermekvárosa, Szakiskolája és Kollégiuma, Tiszadob

augusztus 15-24.
Budapest Főváros Önkormányzatának Gyermekotthona

Támogatás
A Meseterápia Alapítvány köszönettel fogadja azoknak a támogatóknak a felajánlását, akik céljainkkal egyetértenek, és hozzá szeretnének járulni ahhoz, hogy a paloznaki Meseterápia Központtal kapcsolatba kerülő gyermekek és családok a mesék és madarak útmutatásával megtalálják a gyógyulást, a gyökereket és a szárnyakat életükben.
Bankszámlaszám: 10300002-10512443-49020010

http://www.mesekozpont.hu/?mesek-es-madarak,14

http://www.mesekozpont.hu/?meseterapia,13

http://www.mesekozpont.hu/?bemutatkozas,8

Címkék:


Eddig 5 hozzászólás érkezett ehhez a cikkhez:

  1. [...] Egy bővebb, képekkel és pontos adatokkal tűzdelt összefoglalót ezen a linken olvashatnak az érdeklődők: Egyéves a paloznaki Mesterápiás Központ [...]

  2. Mező László | 2013. június 13. 10:21

    Hol lehet önökkel beszélni és ha még az emilünkre sem kapunk vállaszt

    • Both Gabi | 2013. június 23. 18:04

      Kedves Mező László, nem kaptunk Öntől e-mailt, a Meseutca emailrendszere meghibásodott, folyamatban van a javítása. Miben tudunk segíteni?

  3. dr.Kúthy Zoltánné | 2013. október 26. 18:18

    Érdeklődni szeretnék, hogy egy kisebb vidéki iskola tantestületét(14 fő)tudnátok e fogadni és megismertetni a terápia lényegével, rámutatni az itt folyó munkára (természetesen csak az ismerkedés jellegével)? Nagyon sok a problémás gyerekünk, igaz nem állami gondozottak!

    • Both Gabi | 2013. november 20. 20:07

      Ezt a Meseközpontnak kellene írni, nem a Meseutcának, Kedves Kúthy Zoltánné. A cikkben a linken ott van a honlapjuk címe.

Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0