Tersánszky mesei (és felnőttirodalmi) világa mindig egy kicsit kilógott a sorból, az irodalmi kánon egyik távoli sarkában kapott helyet, mondjuk az éppen megfér kategóriában. E mesekönyv esetében sincs ez másképp, a kötet értékelése több nehézséget is felvet az olvasás során…
Lapozzon bele!
A kiadó bőven szemezgetett mindenféle műfajú és stílusú meséből. Leginkább a tanmesei vonal fűzi össze őket, majd minden történetben megszokottan a mese végén, de sokukban már több kiszólásban is találunk egy erős didaktikus passzust. Amiért ezek a betétek nem válnak teljesen zavaróvá, az azért lehet, mert Tersánszky olyan módon képes utálni az embereket, szkepszisét és csömörét olyan viccesen interpretálja a gyerekeknek, hogy nem lesz idegesítő az állandó pedagógia szándék. Sőt, ez átalakul egyfajta „hogyan éld túl az életet?” segédletté. Természetesen mindeközben kitűnő, kalandos meséket kapunk, tündérekről, bölcs királyról, állatokról és vándorokról. Az erősen irodalmi szöveg megengedi magának, hogy keverje kora nyelvét a népmeséével, fordulatokban gazdag, a megszokott és az újszerű mesei elemek keverésével izgalmas végeredményt hoz. Ilyen például a Síró babák, a szerző egyik legismertebb meséje, amiben a Hamupipőke-sztorit írja újra. A gyűjtemény illusztrációit Pásztohy Panka készítette, akinek számomra ezek eddigi legizgalmasabb munkái, a kollázstechnika egy egészen új alkotói oldalát villantotta fel, a figurák pedig sokkal összetettebbre, bonyolultabbra sikerültek az eddigieknél. (Holnap, 2011)
Illusztrálta: Pásztohy Panka
Szeretettel ajánljuk figyelmükbe Betűfaló programunkat! A Magyar Olvasástársaság és a Meseutca olvasóvá nevelő programja a hozzá tartozó segédanyaggal együtt hat kortárs magyar szerző: Berg Judit, Finy Petra, Kiss Ottó, Lackfi János, Nádori Lídia és Tóth Krisztina gyerekirodalmi műveit teszi elérhetővé és feldolgozhatóvá az általános iskolai tanórák keretein belül. [...]
Feliratkozás a hírlevélre
[...] minden negatív, kifogásolható aspektust felsoroltak mások a könyvvel kapcsolatban, (Pagony, Meseutca) így nekem marad a kissé szubjektív, pozitívumokra koncentráló hivatásos olvasó [...]