Mesekönyv született

Boldizsár Ildikó – Szegedi Katalin: Királyfi születik


2011. november 22.

Amióta – 2009 nyarán – megjelent a Királylány születik, sokan vártuk a kötet párját, amelyben Királyfi születik. Vajon milyen áldást kapnak útravalóul a királyfiak? Vagy ők nem is jókívánságokkal indulnak útnak?

A királylányos kötet fogadtatása vegyes volt: bár közönségsikert aratott és komoly esélyese volt a Rotary Irodalmi Díjnak is, mégis többen csupán falvédőbölcsességeket láttak az égi királylányok által elsuttogott áldásokban. Úgy vélem, a Királyfi születik a korábban fanyalgók tetszését is elnyerheti: főhőse, a szomorú királyfi maga megy bánatára gyógyírt, kérdésére választ találni, aki tehát „igazi” mesekönyvre vágyott, ezúttal nem csalódik. Igaz, a cselekmény nem bonyolult, hiszen itt is egyfajta felsoroláson van a hangsúly: hősünk titkok nyomába ered.

Lapozzon bele!

A fiúk kilenc titokkal lesznek gazdagabbak – ahogyan a lányoknak kilenc áldás jutott –; de fontos a tudás megszerzésének módja is. A lányoknak passzív, befogadó (nőies) szerep jutott, a fiúknak aktív, cselekvő (férfias). Ez talán összefüggésben lehet azzal, hogy a Királylány születik szövege Szegedi Katalin meglévő képeihez íródott. A párkötetnél a szöveghez készültek a festmények (ismét csak sejthetjük, hogy a legszebb és legkülönfélébb királylányok megálmodója, Szegedi Katalin talán nem is gondolta, hogy egyszer majd egy királyfi lesz a főhőse). A látványvilág hasonló az első kötetéhez, a királyfi férfias világa mégis feltűnően homogén, nincs annyi szín és játék, mint az égi királylányok sokféleségében (ami természetes is, hiszen ott kilenc külön világot kellett bemutatni a szavannáktól a jégmezőkig). Maga a királyfi szeretnivalóan érzékeny, szinte már lányos; arca élét olykor két madara teszi karakteressé. Egyik kedvenc képemen egy tóparton búslakodik: testtartása, szélfútta haja kamasz fiús, ruházata időtlen, biciklije nagyon is mai.

A viselkedésminták különbségének valódi okát mégis inkább a népmesei hagyományban kereshetjük: a lányoknak, asszonyoknak ki sem kell mozdulniuk otthonról, hogy bajba kerüljenek egy gonosz mostohának, féltékeny anyósnak köszönhetően, a fiúknak, férfiaknak viszont útra kell kelniük, hogy megmérettessenek, próbákat álljanak ki. Boldizsár Ildikó mesepárjában az áldás is házhoz jön (de pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, konfliktus nélkül jön a házhoz, hiszen Csipkerózsikát is körülveszik a tudós asszonyok, csak az az egy meg nem hívott meg ne sértődött volna!), és a tudáshoz is konfliktus nélkül lehet hozzájutni.

Ebben a mesében a királyfit azért gyötri szomorúság, mert képtelen visszaemlékezni, hol volt ő, mielőtt megszületett. Él a birodalmában két holló, Gondolkodó és Emlékező, ők lesznek segítségére: Emlékező hátán, Gondolkodó társaságában fölszáll az égbe, és odafönt találkozik különböző madarakkal, akik mind egy-egy titkot jelképeznek, sőt akik ezeket a titkokat már mind elmondták egyszer a királyfinak, mielőtt megszületett.

Valóban konfliktus nélküli a királyfi tudáshoz jutása? Dramaturgiai értelemben igen, hiszen nem kell próbát kiállnia, birokra kelnie, eszességét vagy erejét bizonyítania, a madarak világa gond nélkül megnyílik számára (legfeljebb Albatrosz, a madarak királya kelt benne némi félelmet, és okoz neki némi csalódást, amikor egy értetlenkedő kérdésére már nem válaszol). Szimbolikusan azonban mégiscsak beavatáson vesz részt, amely halála és újjászületése is egyben – erre utalnak birodalma hollói is, hiszen a madarak lélekszállítók, közvetítők két világ között.

Hollók már feltűntek a királylányos könyvben is, ám ott még – Szegedi Katalinnak köszönhetően –„csak” az illusztráció szimbólumrendszerében. Ebben a könyvben már a szövegben is főszerephez jutottak. A két holló alakját az óészaki mitologikus és hősi énekek gyűjteményéből hívta meg meséjébe a szerző: az Edda-dalokban Elme és Emlékezet Odin isten legfőbb kísérői voltak. Hogy mit is jelent elménk és emlékezetünk birtokában lenni, csak akkor érezzük igazán, ha elvesztésüktől félünk.

„Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb.”

(Tandori Dezső fordítása)

Azzal, hogy Boldizsár Ildikó átkeresztelte a két madarat, és nevük egy-egy folyamatos melléknévi igenév lett, folyamatosságot adott cselekvésüknek, kitolta azt a végtelenbe (az egyik folyamatosan gondolkodik, a másik folyamatosan emlékezik), ám így nyelvileg egy kicsit kevésbé érzékelhető, hogy e két madár milyen szorosan tartozik a királyfihoz, még ha birodalmának lakói is. Ahogy birodalmának lakói azok a madarak is, akikkel útja során találkozik, ez pedig nem jelent mást, mint amit végül a hollók ki is mondanak: olyan tudás tárul fel a királyfi szeme előtt, ami mindig is birodalma (vagyis személyisége, lelke) része volt.

A királyfi tehát születésekor magával hozta és mindig is magában hordozta mindazokat a mesei erényeket, amelyeket a madarak képviselnek. „S hogy ne feledkezz meg egyik titokról sem, a fejed fölött repkedő madarakat is segítségül kaptad. A többi rajtad múlik” – mondják a hollók. És ezt szó szerint is így gondolja a szerző. Meseterápiás módszerével Paloznakon, az első meseterápiás központban gyógyít, ahol az ember és környezete között fennálló egészséges viszony kialakításában egy madárcsapat is segít, amely a szárnyalás képessége mellett többek között a tájékozódás, az együttműködés, a kitartás és a gondoskodás képességét erősíti meg azokban, akik néhány napot a közelükben töltenek el.

De Meseterápia című könyvében is külön fejezetet szentel a gyökereknek és a szárnyaknak. (Ahogyan Goethe mondta: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”) A Királyfi születik hősének megvannak a gyökerei is, hisz két szárnyas barátja úgy röppen a vállára, „ahogy annak idején odaröppent a királyfi apjának, nagyapjának, dédapjának és ükapjának, de még azok apjának, dédapjának és ükapjának vállára is” (Szegedi Katalin ezt a múlthoz tartozást is gyönyörűen ábrázolja). S ha azt hinnénk, csak egy mesebeli királyfi lehet olyan szerencsés, hogy szárnyai és gyökerei birodalma részét képezik, nem árt, ha tudjuk: minden kisfiú királyfinak születik. (Naphegy, 2011)

 

Illusztrálta: Szegedi Katalin

 

 

 

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0