Sokszínűnek ígérkezik

Interjú Tamás Zsuzsával


2012. április 11.

E hét végén, április 14–15-én rendezik meg a Szépírók Társaságának VIII. Irodalmi Fesztiválját a Petőfi Irodalmi Múzeumban, témája idén a gyerekirodalom lesz. E fontos rendezvénynek a Meseutca a médiatámogatója, így arra készülünk, hogy azokat is közel vigyük az eseményekhez, akik nem tudnak személyesen eljönni, ők videofelvételeken nézhetik meg a beszélgetéseket, előadásokat, koncerteket. A szervezők közül Tamás Zsuzsát kérdeztük műfajokról, vendégekről, híres írók híres gyerekeiről.

Miért éppen a gyerekirodalom lett a témája az idei fesztiválnak?

Mindegyik fesztiválunk más. Az első kettő nem volt tematikus, akkor a Szépírók Társasága tagjait ismerhette meg a közönség. Ezt követően minden fesztiválunk egy-egy téma köré rendeződött. Megtekinthető visszamenőleg a www.szepiroktarsasaga.hu-n a Fesztivál címszóra rákattintva. A gyermekirodalom ötlete nekem jutott eszembe, mert ezt a témát nagyon fontosnak tartom. Egyáltalán nem mindegy, hogy gyermekeink vagy unokáink kezébe milyen könyvek kerülnek. Az utóbbi években a Szépírók Társasága tagjai közül egyre többen foglalkoznak meseírással – prózában, versben – egyaránt, a gyermekek nagy örömére. Tagjaink között vannak mesekutatók is. Szerettem volna, hogy a hagyományos fesztiváljainkhoz méltó rendezvény jöjjön létre.

Kéri Piroska, a Szépírók Társasága titkára

Tamás Zsuzsa

Tamás Zsuzsa

A Szépírók Társaságának idei fesztiválja a gyerekirodalomé. Nagyon sokszínű műsort állítottatok össze, amelyben szerzők, illusztrátorok, gyerekek egyaránt szerepet kapnak. Milyen gondolat mentén indultatok el, amikor ezt az ágas-bogas műfajt akartátok körbejárni?

Örülök, ha sokszínűnek ígérkezik! Ha rajtunk, szervezőkön múlik – Both Gabival állítottuk össze a programot –, mindenkit meghívunk, akinek alkotóként vagy szakemberként köze van a gyerekirodalomhoz. Sajnos és szerencsére nagy ívű terveinknek gátat szabott három dolog. Először is folyton a fülemben csengett, amit Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke mondott még akkor, amikor felkért az esemény szervezésére: fesztivál legyen, ne konferencia! Ezt jól az eszembe véstem, és néha figyelmeztettem magam, ha nagyon „konferenciás” ötleteim támadtak. Másodszor, mivel a Szépírók Társaságának irodalmi fesztiváljáról van szó, arra törekedtünk, hogy a fellépők a társaság tagjai közül kerüljenek ki. S még így is egyre rostáltuk az ötleteket és programpontokat, hiszen mint minden pályázati pénzből létrejövő projektnek, ennek a fesztiválnak is van egy költségvetése.

Megkerülhetetlen kérdés az is, amely a tavaly ősszel megrendezett Mesebeszéd szimpózium után vitákat váltott ki, hogy beszélhetünk-e egyáltalán gyerekirodalomról. Mitől „gyerek-” ez az irodalom?
Személy szerint ezt nagyon összetett kérdésnek tartom, és ha megkísérelnék rá válaszolni, talán azt mondanám, a gyerekirodalomnak nincsen semmiféle, a „felnőttirodalométól” eltérő sajátossága, ám könnyen felsorolhatunk olyan témákat és műfajokat, amelyek elsősorban a gyermek- és ifjúsági irodalomra jellemzők. Mindazonáltal az igazi gyerekirodalmi mű onnan ismerszik meg, hogy „dupla fedelű”, hogy a felnőttet is megérinti – nem szól ki hozzá, nem kacsint át a gyerek feje fölött, hanem egyszerre hat felnőttre és gyerekre, miközben elsősorban talán mégis inkább a gyerekhez beszél. De szerencsére az én véleményem most csak annyiban számít, amennyiben tükröződik magában a programban: talán igaz, hogy a gyerekregények és -versek világa még a gyerekirodalom tárgykörébe tartozik, s hogy a Diótörőbe sűrített horror vagy a tibeti macskadémon mondáját feldolgozó musical már jócskán határeset… Talán igaz, ám az is lehet, hogy nem. A programnak igyekeztünk ívet adni, és vasárnap már kicsit kifelé lábalunk a gyerekirodalomból, bármi legyen is az (a Nem mese az? című beszélgetésben irodalomtörténeti érdekességek és külföldi példák is várhatók); de magam is kíváncsian várom, hogyan alakítják a beszélgetéseket a kitűnő moderátorok.

Az Így meséltünk mi sorozatban párok lesznek a vendégek szombaton és vasárnap is. Őket mi köti össze?
Valójában a szombati program címe: Így meséltünk mi, múlt időben. Ekkor ugyanis szülő-gyerek párosok jutnak szóhoz, méghozzá ismert szülők (Karádi Éva, Kemény István és Závada Pál) és nem kevésbé ismert gyermekeik (Varró Dániel, Kemény Lili és Zsófia és Závada Péter) mesélnek majd az elmúlt gyerekkorról – azt hiszem, ez a beszélgetés sokakat vonz majd, akárcsak az utána következő koncert, hiszen a Kemény lányok duója, a Kisszínes vagy Závada Péter együttese, az Akkezdet Phiai komoly rajongótábort tudhat magáénak.
A szombat lesz a jelen időé: a kisgyermekes Gács Anna és Csuhai István, Lovász Andrea és Kiss Ottó, Szabó T. Anna és Dragomán György párosát a szintén gyakorló anyuka, Darabos Enikő kérdezi majd. Ekkor tehát szülők, házaspárok jutnak szóhoz.
Amióta magam is szülő lettem, világosan látom, hogy kínos vagy sem, minden szülő szeret egy kicsit bepillantani más családok mindennapjaiba: náluk hogy megy az altatás, etetés, bilire vagy épp óvodába szoktatás, iskolaválasztás satöbbi. Szerintem remek ötlet az irodalom felől megközelíteni a játszótéri csevejt: nálatok hogy megy a mesélés? Kicsit önmaga paródiája, kicsit meg a legizgalmasabb dolog lesz, amit el tudok képzelni – úgy értem, olyasmi, ami valóban a legelemibben érdekel. Éppen ezért nem is én találtam ám ki, hanem Gabi, aki egyúttal a szombati beszélgetés moderátora is.

Melyik az a gyerekirodalmi műfaj, amelyben könnyű volt előadókat találni, és melyikben nehéz?
Nehézséget inkább az jelentett, hogy a fellépők létszámát ideálisra csökkentsük, bár nyilván a műnemi sajátosságoknak köszönhetően elsőre több lírikust gondoltunk meghívni, mint regényírót. A színház, a dráma pedig egy konkrét előadással képviselteti magát – vasárnap Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című darabját tekintheti meg a közönség a celldömölki Soltis Lajos Színház előadásában –: mivel szerettük volna legalább egy előadással a gyerekeket is megörvendeztetni, a gyermek- és ifjúsági darabokról szóló „konferenciás” beszélgetés helyett döntöttünk így. Kitűnő szerzőket egy ilyen beszélgetéshez sem lett volna nehéz találnunk, inkább a beszélgetés nem találta a helyét a programban.

Mennyire lesz szakmai közönségnek szóló ez a fesztivál, illetve mennyire várjátok az értő szélesebb közönséget? Esetleg gyerekeket is vihetünk magunkkal?
Amint említettem, többek közt egy ingyenes színházi előadással, de az Illusztrátor Pajtások jóvoltából illusztrációs játékokkal, továbbá az Egyszervolt.hu és a MOME jóvoltából versfilmekkel is várjuk a gyerekeket. A fesztivál azonban elsősorban felnőtteknek szól: azt remélem, sikerült annyira „mesésre” alakítani a programot, hogy ne csak egy szűk réteg érezze magáénak.

Mesés kilátások

Címkék: , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0