Szabó Borbála: Átváltozott gyerekek

: Kucserka Fanni
2012. április 25.

Egy nagyon kedves, szellemes, izgalmas történet egy mai budapesti családról. Az igényes szöveg és a Rácz Nórától már megszokott finom, humoros rajzok gyönyörű egységet alkotnak. Klasszikus cselekményvezetés és mesemondás modern nyelven, modern világba helyezve.

Szabó Borbála könyvfesztiválra megjelent szövege él, és életre kelt, megidéz más meséket is. A szerző a főszereplő gyerekek mintha-játékán keresztül fejezetenként egy-egy meseklasszikusra (úgymint Hamupipőke, Diótörő, Jancsi és Juliska) építve alkot új történeteket. A gyerekek gazdag fantáziájára, élénk képzeletére utal a cím is. A szereplők különböző alakokká változnak át: hol a saját családtagjaik, hol Titanic-kutatók, máskor pedig Jancsi és Juliska bőrébe bújnak.
„Élt egyszer Budapest egyik meredek utcájában egy kedves család. Papa, Mama és három gyerek.” A történet egy átlagos család átlagos élethelyzeteit, problémáit is bemutatja, mint testvérek közötti veszekedés, túl sokat dolgozó apuka, ideges anyuka. A gyerekek szeretnének inkább felnőttek vagy csecsemők lenni. Egészen addig, amíg egy szép napon valamilyen varázslat folytán Papaként, illetve a csecsemő kistestvér Tamáskaként ébrednek… Vigyázni kell, mit kívánunk, mert még valósággá válik! A szerepcsere toposza mellett megjelenik a feléledő tárgyaké is, ez esetben a gyerekek játékai kelnek életre. Nem túlzás az egyik fejezet mottójában E. T. A. Hoffmannt idézni, hiszen ahogy a játszás során a gyermeki fejekben, ebben a történetben is keveredik a valósága fantasztikummal, a képzelettel.
Rengetegszer találkozunk a kortárs meseirodalomban szlenggel, illetve a mai, főként fiatalok által használt hétköznapi nyelvhasználatot utánzó szöveggel, de ritkán érezzük ezt hitelesnek, sokszor inkább erőltetett. Szabó Borinak azonban annyira élők a párbeszédei, olyan egyszerűek, letisztultak, minden manírt nélkülöznek, hogy teljesen valóságosnak hatnak, szinte halljuk a gyerekek közti civódást, a szülők beszédét. Izgalmas, ahogyan a mesei hagyományokat megtartva modern környezetbe helyezi a cselekményt. A mese tárgyi világát itt azonban nem az ólomkatona meg a pöttyös labda vagy üveggolyó képezi, hanem dupló, legó, playmobilok és sellőbarbik. Különösen szellemesen ütközteti a szöveg a különböző generációk világát a dédnagymama és a kislány közös játékában. Barbikkal bábozzák el a Hamupipőke történetét, amit Szabó drámabetétként jelenít meg:

„MOSTOHA: Jó svádájú fiatalember, igaz?
EGYIK LEÁNY: Nekem is tetszik. (…)
MOSTOHA: Bizony-bizony. Hallottad, hogy az apja az egész Tejipar vezérigazgatója, neki meg kitűnő állása van a Corvin Áruházban? (…)
– De dédnagymama! – szólt közbe Kamilla elégedetlenül. – én nem szeretem, hogy a királyfi nálad állandóan áruházakban dolgozik, a király meg a Tejiparban. Egy királyfi nem dolgozik!”

A történetvezetés kalandregényekre jellemző módon az izgalom, a feszültség fenntartásával dolgozik, különböző véletlen egybeesések, ismeretlen feladótól származó rejtélyes levelek, váratlan átváltozások lendítik előre az eseményeket. Mindeközben kirajzolódik előttünk egy szerethető, hús-vér emberekből álló család. A történet két főszereplője, Miklós és Kamilla kisiskolás gyerekek, a fiúk és a lányok játékai, problémái azonos mértékben vannak jelen a műben, minden hat–tíz éves gyerek számára élvezetes olvasmány lehet. (Pagony, 2012)

Illusztrálta: Rácz Nóra

Címkék: , , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0