Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben


2012. november 23.

Nagyon kevés olyan gyerekkönyvvel találkoztam, ami ennyire mélyen hatott volna rám és a környezetemben lévő gyerekekre. Kicsit félve írom le, de azért ki merem jelenteni, hogy ez a kötet tökéletes.

 

Hupp

„Hupp bagolyfióka.
Dundi és bolyhos.
A szeme nagy és kerek.
A tolla puha és pihés.
Minden szempontból tökéletes,
kivéve egyetlen dolgot…”

… Fél a sötétben.

„Te nem félhetsz a sötétben – mondta a mamája. – A baglyok nem félnek a sötétben.”
Hiába minden, Hupp éjjeli helyett inkább nappali madárrá szeretne változni. És ha ez még nem volna elég, a szülei agyára megy folytonos falánkságával és azzal, hogy mindenbe belekotyog, valamint nem hagyja őket aludni. (Khm, ez a gyöngybagolyfióka feltűnően hasonlít a gyerekeimre…) De Gyöngybagolyné tudja, hogy „rengeteg türelemre lesz szüksége”. Azt állítja, hogy Hupp csak azért fél a sötéttől, mert nem ismeri. Ez igaz, a kisbagoly ugyanis egyszerűen csak feketének látja a sötétet, és nem is gondol arra, milyen sokszínű. (Például ezüst, kék, szürke…)
Szülei unszolására hétszer bucskázik le a fáról, kisebb-nagyobb sikerrel, hogy megismerje a sötétség természetét. Először egy kisfiúval találkozik, aki tűzgolyónak nézi a fáról szaltót vető hóbaglyot. Tőle megtudja, hogy a „SÖTÉTSÉG IZGALMAS”, mert a kisfiú éppen az esti tűzijátékra készül. Hupp a rakétáról és a röppentyűről azt hiszi, hogy ennivaló, de kiderül, hogy gyönyörködni lehet benne. Később a kisfiútól szerzett tudással felvértezve magabiztosan magyarázza szüleinek a tűzijáték lényegét és eszközeit.

Az öreg hölgy

Az öreg hölgy

Második kalandjában, villámcsapásszerű landolás után, találkozik egy öreg hölggyel, aki rosszul lát. Tőle azt tudja meg, hogy a „SÖTÉTSÉG KEDVES”, és a „kérlek” szócska „csodákra képes”. A hölgy órákig ül a sötétben, mert az eltakarja a kopott szőnyegű valóságot, és közben zavartalanul visszaemlékezhet hajdani életére, amikor még kicsik voltak a gyerekei, és Vilmos nevű kisfiának négyéves korában éppen úgy „kifelé állt a térde”, mint Huppnak.
Még nagyon sok mindent megtud a sötétségről, azt is, hogy „BULI”, „KÁPRÁZATOS” és „GYÖNYÖRŰ”.
Ahogyan a könyv maga is buli, mert Demény Eszter, a kötet fordítója olyan kortárs nyelvi környezetet teremtett az 1968-ban született történetnek, hogy minden gyerek önmagára ismerhet a csetlő-botló, szerethető figurában. És káprázatos, mert a szülők legalább annyira élvezik majd, mint a gyerekek. Elsősorban az elfogadásról és az elengedésről, a nehezen megtalált közös útról szól, méghozzá anélkül, hogy egy iciripicirit is didaktikus lenne. Valószínűleg a humor és a könnyen követhető, rengeteg munkával felépített dramaturgia segít ebben. És végül gyönyörű, mert Anna Laura Cantone olyan képi világot varázsolt Hupp köré a sokszorosan megvastagított firkaszerű kontúrokkal, hogy káprázik tőle a szemünk!
Nagy kár, hogy Jill Tomlinson  nem írhat több mesét! Ő a betegség börtönébe zárva is tisztában volt azzal, mi a legfontosabb az életben, és ezt feketén-fehéren, sőt nagyon színesen le is írta nekünk ebben a könyvben. (Pozsonyi Pagony, 2012)

(Fordította: Demény Eszter, Illusztrálta: Anna Laura Cantone)

Címkék: , , , , ,


Eddig egy hozzászólás érkezett ehhez a cikkhez:

  1. Szakács Eszter | 2012. november 24. 14:59

    Én múlt héten vettem meg karácsonyi ajándékként az egyik unokaöcsémnek. Este mindjárt el is olvastam. :) Szerintem is tökéletes. Gyönyörű, irodalmi szöveg plusz tökéletesen passzol egy kb. hatéves érzelmi, pszichológiai szintjéhez, szükségleteihez.

Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0