A mesék az ember jobbik énjét szólítják meg

Mesepedagógia – Interjú Bajzáth Máriával 2.


2013. február 12.

Bajzáth Mária tanít, mesél és mesét hallgat. Hol Paloznakon, a Meseterápia Központban, hol az ország másik felén. Gyerekeket és felnőtteket varázsol el a mese erejével, mesepedagógiának nevezi a módszert, és hisz abban, hogy egyszer majd mindegyik iskolában mindennap mesélnek. (Az interjú első része itt olvasható.)

Bajzáth Mária

Bajzáth Mária

A Meseterápia Központ létrehozásában is részt vettél?
Akkor született a kisfiam, amikor a központ épült, az első nyár óta veszek részt a gyerekekkel folytatott munkában.

Nagyon összetett ez a munka. Melyek a főbb elemei?
Pályáztatás, a gyerekek kiválasztása, kapcsolatfelvétel, találkozás a gyerekekkel a lakóhelyükön, program tervezése, tíz nap a gyerekekkel, utánkövetés. Minden részfeladat több napot vesz igénybe, nagyon sok tervezés, gondolkodás, előkészítés előzi meg egy-egy csoport érkezését. A tíznapos turnusok nagyon intenzív, reggeltől éjszakáig jelenlétet igényelnek, folyamatos odafigyelést. A délelőtti munkát a központban a mesék és a madarak köré szervezzük, de délután együtt alkotunk, játszunk, fürdünk, kirándulunk a gyerekekkel. Esténként záró szertartással, mesével fejezzük be a napot. Ezután következik a nap értékelése és a másnap (újra)tervezése.

Korábban csináltál már hasonlót?
23 éve vezetek nyári gyerektáborokat, amelyekben mindig a mesék játszották a legfontosabb szerepet, de nem terápiás céllal. A meseterápia mellett nagyon sok, a (mese)pedagógiai munkában jól bevált eszközt és módszert használunk, főleg a szabadidős tevékenységekben, a terápia kiegészítéseként. (A nap nyitása-zárása, törvényalkotás, faültetés, ki mit tud?, mondókázás, ritmushangszerek, játékok, alkotófolyamatok stb.)

Más szempontokat kell figyelembe venned, mint amikor egy „normális” gyerekcsoporttal foglalkozol?
Erre a kérdésre egy gyönyörű tuvai mese lenne a pontos válasz Artaa-Szedi-ről, aki mindent tudott arról, hogyan kell egy másik emberrel kapcsolatba lépni. Ugyanazt teszem nyaranta az állami gondozottakkal, amit minden más gyerekkel: rá figyelek, az ő tempójában közeledek, majd kapcsolódom hozzá. A mesék az ember jobbik énjét szólítják meg, én is erre törekszem.

Hogyan épült ki a csoportokkal való együttműködés struktúrája?
A mesék nagyon pontosan mutatják meg a gyermeki gondolkodás sajátosságait (is), és a rendben lévő, működő „birodalmak” jellemzőit (is). Erre az évezredes tudásra épültek az alapok, amelyek minden csoportnál állandóak: keretbe foglalni a napot, megteremteni a biztonságot, meghatározni a foglalkozások, különböző tevékenységek időtartamát és sorrendjét. Ami mindig más, az a csoportok programja. Az elmúlt két évben még nem volt azonos program mentén felépített csoport. A gyerekekkel történt személyes találkozás után minden egyes csoportra teljesen új, az egyes gyerekre szabott programot tervezünk, mások a mesék, más a cél, a Madárház és a Fabrika is másképp működik.

A Meseterápiás Központ kapuja

Miként dolgozod föl azokat a hatásokat, amelyek munka közben érnek?
Négy segítőm van: a családom, Ildikó, a természet és a mesék. Ildikó hatalmas teret ad, kreativitásra, önállóságra ösztönöz, azonban mutatja mindig az irányt, ha pedig probléma van, azonnal segít. A turnusok után nagyon alaposan megbeszéljük-értékeljük a tíz nap eseményeit, a földolgozás része a beszámolók írása és a természetjárás is. A családom szerepe is óriási abban, hogy ezt tudom csinálni, a férjem, az anyukám nagyon biztos hátteret jelentenek. Utoljára, de nem utolsósorban pedig ott vannak a mesék, amelyek minden helyzetben segítenek.

Anélkül, hogy indiszkréciót követnénk el, mondanál egy-két példát arra, hogy melyik mese milyen problémán és hogyan segített a táborozás folyamán egy csoportnak vagy egy gyereknek?
A világvándora herceg című mesével dolgoztunk az egyik csoporttal. A herceg az öccsét keresi a mesében, és már nyolcadjára járja körbe miatta a földet. Sok próbát kiáll, amikor egy küzdelemben végre felismeri régóta keresett öccsét a nyakában lógó „fél gyűrű”-ről és arról, amit mond annak eredetéről: „édesanyám akasztotta a nyakamba, amikor még kicsike voltam”. A gyerekek ennek a mesének a segítségével jutottak el odáig, hogy ez a gyűrű nem lehet más, mint maga az Élet, amit minden ember az édesanyjától kap. Az Édesanyám rózsafája című népdallal köszönték meg édesanyjuknak a „fél gyűrűt”, az életüket, miközben megértették azt is, hogy a „másik felet” nekik kell hozzátenni. Azoktól a gyerekektől hallani ezt a dalt és ezeket a mondatokat, akik nem az édesanyjukkal élnek…

Nagyon sok visszaigazolás érkezett már arról, hogy a munkátok érdemi segítséget jelent a tábor résztvevői számára. Melyik volt számodra a legfontosabb ezek közül, és miért?
Mindig nagy öröm, ha jó hírt hallunk valakiről. Nagyon jó hallani, ha valaki visszakerül a szüleihez, ha leérettségizik, ha átmegy a pótvizsgán, ha azt írja, mesél a kistestvérének, vagy csak azt üzeni, hogy gondol a mesékre, a madarakra és ránk. Nem tudok választani, minden gyerek, minden sors egyformán fontos.

Találkoztál-e olyan gyerekkel vagy felnőttel, aki nem értette a mesék üzenetét?
Felnőttel igen, gyerekkel sohasem. A felnőtt védekezésből gyakran nem érez, nem lát, nem hall, nem szagol és nem tapint. Félig él, élni fél, nem működik a képzelete. A mese láthatatlan, hallhatatlan, szagolhatatlan, ízlelhetetlen, tapinthatatlan világba vezet, bátorság és erő kell hozzá, hogy valaki belépjen. Nem mindig sikerül.

Van-e olyan műmese, amiben felfedezted a népmesék erényeit? (Számomra Lázár Ervin jó néhány meséje ilyen például.) Ezeket is fel tudnád használni a munkádban?
Az iskolában természetesen meséltem műmeséket is a gyerekeknek, nagyon fontosnak tartom, hogy a népmesék mellett megismerjék klasszikus és a kortárs gyerekirodalmat. Ám a terápiás munkában Paloznakon nem használunk műmesét. A mesepedagógia rendszerében, amit lassan húsz éve gyakorolok gyerekekkel, de tanítani, az elméletét megfogalmazni csak pár éve kezdtem felnőtteknek, van egy lehetséges modul a műmesékkel kapcsolatban. Tartalommal kellene megtölteni, de ebben nem érzem magam elég kompetensnek. Szerencsére sokan jönnek a képzésekre, biztosan kedvet kap valaki, vagy kialakul egy lelkes csapat, amely megtölti majd tartalommal.

Bajzáth Mária és kisebbik fia, Iván „repülnek” a Sárkányos könyvtárban

A két fiad között nagy a korkülönbség. Másképp mesélsz a most háromévesnek, mint tizenévvel ezelőtt a nagyobbnak?
Egészen másképp, mivel ők is nagyon különbözőek, és én is sokat változtam. De az összebújós testhelyzet, a hangulat, az érzés ugyanaz maradt.

Szoktál saját mesét kitalálni a kisfiadnak?
Talán két saját mesém van, ha megnézem őket alaposan, valószínűleg azoknak is megtalálható a népmesei párja. Inkább a kisfiamról szóló napi történéseket szoktam mesévé szőni, vagy a családról mesélek. Ezeket nagyon szereti hallgatni. A nagyfiamra volt jellemző, hogy szinte minden szereplőt megadott, és alkotni kellett egy történetet. Nem voltam benne túl jó, a népmesék tökéletes és gyönyörű rendjéhez képest az én történeteim mindig nagyon kaotikusnak tűntek nekem, a fiam azonban szerette őket.

Le is írtad ezeket a meséket?
Neeeeeem. A saját szerepemet a népmesék őrzésében, a továbbadásban látom.

Tévét, dévédét, diafilmet szoktatok nézni?
Van tévénk, de nincsenek csatornáink. Mozijelleggel használjuk. Szoktunk nézni mesét, diafilmet, de ritkán, és nagyon megválogatjuk, hogy mit érdemes megmutatni egy hároméves gyereknek.

Előfordult már a magánéletedben vagy a munkádban, hogy úgy érezted, nem bírod tovább?
Igyekszem úgy élni, ahogy a mesék hősei, akik képesek meghalni a céljukért, majd újjászületni, százszor szebben és erősebben. Nagyon szeretek élni, a világot, a nehézségek ellenére, gyönyörűnek látom, így aztán elég hamar újrakezdem a „menést-mendegélést”, vagyis teszek érte, hogy jobb legyen. Ha felismerem az adott probléma mesebeli párját, akkor már nyert ügyem van, mert a mese leírja a megoldás módját. A saját életemben ez sokkal nehezebb, mint a máséban, de idővel azért mindig sikerül…

Szép kilátások! A Meseközpont egyik szobájából nézett ki Lehotka Gábor a ház nyitásakor.

Van valami „üzeneted” az olvasóknak?
Egy indiai meséből idéznék zárásként, amit élőszóban mindig elmondok, akárki legyen is a hallgatóság, mert arról szól, amiért Paloznakon vagy máshol gyerekekkel dolgozom, amiért pedagógusokat tanítok, amiért mesélek: „A gyermeked meghallgatta a történetem; ezért akár leány, akár fiú, különleges lesz. Amerre jár, virágoznak majd a mezők, és gyümölccsel lesznek súlyosak a fák; elveszett kincsek megkerülnek, öröm költözik az emberek szívébe, élelemmel telnek meg a raktárak, és az érintésétől visszatérnek az elveszettnek hitt lelkek. Bárhol jár majd, szívesen fogadják; mindenhová elkíséri majd a mesém.”

Köszönjük az Európa kiadó segítségét és a mese közlésének lehetőségét! A beszkennelt szöveg egy antikváriumi példányból származik, az aláhúzott részek benne voltak. A kötet kizárólag antikváriumokban kapható. (A szamárfülű kán, Tuvai népmesék, Európa könyvkiadó, Budapest, 1959. Fordító: Hegyi Imre)

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0