Rózsaszín, habos buborékok

: Lovász Andrea
2013. április 29.

A borító ajánlása szerint „varázslat, humor és persze sok ritmus, zene és megfoghatatlan tündöklés” jellemzi Finy Petra Egy marék buborék verseskötetét. Nyolc ciklusba sorolva negyvenegy, jórészt Weöres Sándor műveinek dallamára írt vers olvasható a könyvben.

Az evidens kérdés mellett (Mitől lesz jó egy Weöres-áthallás, mikor számít újszerűnek?) még néhány másik is adódik a kötet kapcsán: Melyek azok a hangnemek, beszédmódok, amelyek már anakronisztikusnak számítanak a költészetben? Egyáltalán lehet-e rögzített érvényes költészeti beszédmódokról beszélni? Ugyanis ami Weöres idejében újdonságnak és formabontónak számított, az mára csak utánérzés – ám a felvállalt, deklarált formai azonosság/hasonlóság már egy más poétikai és kommunikációs kapcsolat. A reflexió és a humor felől közelíteni mindenképpen teremtő értékű lehet, tudniillik az ilyen jellegű újraírás párbeszédet feltételez a két alkotó között, de a szöveg-, szószintű mímelés gesztusában csak egy „zárt” mű másolása zajlik (A tündér szoknyája, A tűzparipa).

Az ismerős formák ebben a kötetben csupán háttérként szerepelnek, ugyanis a versek egységesen édeskés képi és hangulati világot mutatnak: csupa pihe-puhaság, simogatás, „holdfény”, „habszoknya”, „angyallányka szendereg”, van benne Bodzanéni, Pöttömasszony, Tünderli, a királynénak arany a Ferrarija, álmodik a sellőlány és az elballagó óvodások is „nyíló rózsát” álmodnak. A varázsnagymama „haja lágy hullám, / dagadó ruhaként hull”, „puha dal kanyarog” szájáról, „viruló puhaság” kertje – és ez a vers záró versszaka: „Nagyanyó, a ruhád dunyha, / Tetején kicsi lány hunyna, / Szuszogásod az én párnám, / veled éjnyugalom vár rám.” Ezek a költőinek szánt szépelgések, megkockáztatom, még saját kontextusukban is üresek voltak önmagukban, a mögöttes lírai én nélkül, de ilyen formájukban és ilyen riasztó mennyiségben, motiválatlanul, díszítményként oda-odabiggyesztve elrettentő hatásúak: (át)látszik a költő(i)nek lenni akarás. Merthogy a vers ezektől nem lírai lesz, hanem álságos. Valószínűleg nem lehet egy szép verset akarni.

Mivel a kötet rímes verseket tartalmaz, a tartalmi és szemléletmódbeli jegyek mellett a rímelés módja lehet a másik értékmérő (a formák értelemszerűen adottak). Itt a rímelést a szerző többnyire úgy oldja meg, hogy egyrészt a lehető legbanálisabb, legkézenfekvőbb szóképet írja a szövegbe („Az abrakjuk égszínkék, / Barátaik a cinkék”, „Bodzahajú öreg néni, / A mosolyát bőven méri”). Másrészt az éppen rímelő szó jelentése abszolút ignorálva van, így pedig bárminemű kapcsolat nélküli sorok lifegnek a versekben („Tündérhölgy, kicsi tündérhölgy, / Eldőlt két puha tündértölgy”, „Vörös a domb, vörös a lomb, /Kabátgombon rikít a gomb”) vagy rémes badarságok születnek („Felhőn jár a pegazus, / Alatta az ég gazos”, „Villog az álruha korca, / Miskeri-maskara rajtam, / Tűnik a gyermekek arca”, „Tünderli, lápi, tünderli, / Vidáman sírsz, mint egy verkli”). Lehetne akár merész, szokatlan költői kép is például „a tavasz lelked ingerli” verssor, de ironikus, egyáltalán bármiféle autoreflexiós gesztus hiányában és a szépelgő, bájos nyelvi és poétikai környezetben („Tünderli, lápi tünderli, / A tavasz lelked ingerli, / lila, mély hangon hümmögsz csak, / hajadon kagylós gyöngyházcsat.”) komolynak kell feltételeznünk – így egyszerűen idétlenség, megoldatlanság.

Rímes sorokból még bevált versformákban sem lesz mindig költészet, vagyis jó költészet. De ahol humoros a kötet (például A legfurcsább házi kedvencek, Tengeri beszédek, Variációk elefántra), ott jó is – talán azért, mert a humor feltételezi a szellem jelenlétét. Ennek hiányában csak hazug idill, a meghittség mímelése és cicomás költőieskedés a kötet summája.

Az egyik nagy könyvterjesztő hálózat ajánlása szerint ez egy „fülbemászó verseskötet”, benne „könnyen értelmezhető és tanulható gyerekversek, éneklésre csábító dalocskák” és olyan „tökéletes képek”, mint „egy rózsaszínfelhős tündérálom”. Ha ez a könyvterjesztő összegzése (bár nem ez a kiadói gyakorlat), az kellemetlenül kínos a kötetre nézve – de ha ez az ajánló a szerkesztő/szerző szövege, akkor már egy recenziónyi figyelem és idő is kár volt ezért a könyvért. (Kolibri, 2012)

Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta

Címkék: , , , ,


Eddig egy hozzászólás érkezett ehhez a cikkhez:

  1. Bosnyák Viktória | 2013. május 11. 15:16

    Kedves Meseutca! Úgy látszik, nekem és egész népes családomnak (kicsinek és nagynak)nagyon rossz az ízlése, mivel Finy Petra Egy marék buborékját végtelenül szeretjük, bearanyozza, berózsaszínezi napjainkat, és nem csupán gyermek-szórakoztatási célból, hanem saját, felnőtt örömünkre.

Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0