Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg Imikém)


2013. június 10.

Matild és Margaréta után most újra két különös figurával jelentkezett az eredetileg festőművész Dániel András. Kicsibácsi és Kicsinéni dióhéjnyi történeteit követhetjük végig. A képek és a szövegek harmóniája, valamint az eredeti látásmód minden olvasót lenyűgöz.

Új illusztrációs technika jellemzi a kötetet, ezek hangsúlyozottan kézzel készült rajzok. Igen abszurd alakok születtek a szerző tollából, de ezt egy csöppet sem bánjuk: a két apró, dióhéjban lakó öregnek nincs túl sok köze a valósághoz. Piszlicsáré, mindennapi történeteket olvashatunk, melyeknek harmadik szereplője Imikém, a felhúzhatós bádognyúl, aki ennek ellenére kalitkában lakik. Imikém mindenféle hasznos dolgot tanult Kicsinénitől, például tud tízig számolni, ismer pár mondókát, és ha esetleg rablót látna, akár azt is kiálthatná, hogy „Rabló! Rabló!”. De mivel a rablókat nem érdeklik az öreg diólakók, ezért inkább ábrándozással tölti a napot. Az egyik kedvenc sorom ebből a könyvből: „Mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik.”

Az ehhez hasonló mondatok után Örkény István és Mosonyi Aliz neve épp úgy felrémlik, mint Parti Nagy Lajosé vagy Békés Pálé. Nem teljesen gyerekeknek való mesék ezek, inkább apró mesenovellák, egyperces meseszerű szövegek. A kicsik, bár nem biztos, hogy értik, de mindenképp érzik a humorát.

 

Kicsibácsi például az egyik történetben feltalálja a Holdat, és cseppet sem zavarja, hogy van már egy ugyanilyen nevű égitest. Egy másik mesében furcsa emlékeket gyűjt különböző méretű, dátummal ellátott befőttesüvegekbe: koromszagot vagy babérillatot. Kicsinéni meg szerdánként vásárolni indul, de mindenből csak egyet hoz. Egyetlen szem borsót, rizst vagy krumplit. Kicsibácsi pedig, mióta világ a világ, minden szerdán így köszönti: „Hát megjöttél, egyetlenem?”.

 

Amikor a kalitkában üldögélő bádognyúl egy délután mégis riasztja őket: „Rabló! Rabló!”, és a két öreg hazarohan, Imikém közli velük, hogy ez csak próbariasztás, és kíváncsi volt, hogy hallják-e a gazdái. Ők megnyugtatják Imikémet, hogy ha a fülükkel nem is, a szívükkel mindenképp hallják a bádognyúl hívását. Én is hallani vélem a szívemmel, mit mond Dániel András: egyformán árad a könyvből a derű és a reménytelenség. Épp ezért olyan jó. Olvasás közben derűs reménytelenségbe ringatjuk magunkat, erőt ad a hit, hogy kalitkában élve is szabadok lehetünk. (Pagony, 2013)

 

Címkék: , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0