Hitka Viktória – Gál László: Zinka és Simafül varázslatos kalandjai


2013. november 4.

Amikor – régen volt – a könyvfesztiválon bóklászva megláttam a Bookline zöld napernyőjét, nemcsak azért örültem meg, mert közel s távol az egyetlen árnyas helynek tűnt, ahová kisgyerekkel le lehet telepedni, hanem mert még kedves figurák is csalogattak minket: színezni, fényképezkedni, mágnestáblán játszani. A figurák közül a kapucnis kislány Zinka, kutyája Simafül névre hallgatott, és nem is voltam meglepve, hogy „varázslatos kalandokba” keverednek. Inkább csak a félsz fogott el: vajon a tökéletes marketing milyen mesét takar?

Később azt is megtudtam, a kedves figurák valóban előbb léteztek, mint történeteik: Hitka Viktória képzőművész találta ki őket kislánya számára, persze közösen alkotott történetekkel együtt, ám a könyv formátumban megjelenő meséket már Gál László jegyzi. Sajnos a könyv önmaga árulkodik erről az alkotási folyamatról: a valóban varázslatosan szép képekhez jóval kevésbé ihletett szöveg társul, amelyre helyenként nagyon ráférne még egy kis szerkesztés.

A történetek kedvesek: az elsőben Zinka és Simafül éjszakai sétára indul, melynek során megismerjük különleges barátaikat is; a másodikban jótékonykodnak; a harmadikban szintén jó szívükről tesznek tanúbizonyságot, megmentenek egy árva kiskutyát, Prézlit. Minden mesét áthat a szeretet: Zinka és Simafül közt mélységes a barátság, de nagyon elfogadóak a többiekkel is (és az anyai szeretet is megjelenik egy szép metaforával: Zinkának van egy varázskabátja, amit az anyukájától kapott, amikor megszületett, és sosem növi ki).

Ez egy mesekönyvnek nem kis erénye, sőt azt hiszem, minden jó mesének alapvetően a szeretetről kell szólnia; hogy néha mégis fanyalgok a szöveg olvastán, az egyes erőltetett gesztusoknak köszönhető, illetve néhány bántó sajtóhibának. Nemegyszer volt olyan érzésem, hogy a szerző mindenképp a tudtunkra akar hozni valamit: hogy Lándzás (aki amúgy szuronyos) Zinka kedvenc ólomkatonája, hogy Samu, a piperkőc róka szeret táncolni, hogy Bíbor, a fülemülemama feledékeny… A kissé túl direkten adagolt információkat finomabbra kellett volna csiszolni, de nem csodálom, hogy ez nem történt meg, ha a szövegben efféle hibák maradhattak: „pihepuhe”, „a dal a föld másik féltekén (!) is hallatszott” – mindez szerkesztési hiányosság.

Kár, mert a beszélő nevek (Terebély, a szemüveges mackó; Piruett, a pillangó; Alattom, a kígyó), a kedves alaphelyzetek és a – nem győzöm dicsérni – gyönyörű képek igazán páratlan mesekönyv ígéretét hordozták magukban. (Bookline, 2013)

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0