Kaláka kicsiknek

Rét Viki írása


2013. november 13.

Rét Viki a Könyvmutatványosok főszerkesztője, gyerekirodalmi szakember, fordító, szerkesztő, és nem mellesleg Luca és Peti anyukája. Mintegy 30 évvel ezelőtt maga is részt vett néhány Kaláka-lemez felvételén. Tegnap viszont a Kaláka kicsiknek című koncerten járt kisebbik gyerekével, Petivel, íme, a friss beszámoló.

Hát, zsenik. (Tudom, már mondtam. De mindig ezt fogom mondani, ha róluk beszélek.) Vegyük csak magát az ötletet! Kaláka kicsiknek. Hány és hány közepeseknek, nagyobbaknak szóló koncerten néztem végig, ahogy a kicsik egy idő után elvesztik a türelmüket, besokallnak a tömegtől, és onnantól kezdve nyafognak, mászkálnak, a földön fetrengenek, és felkapaszkodnak a színpadra hangszereket fogdosni… Mellesleg ez az életkori sajátosságaiknak tökéletesen megfelelő viselkedés, csak hát abban a helyzetben senkinek sem jó. Gryllus Daninak több ilyen koncerten el kellett mondania: „Gyerekek, kérjétek meg az anyukátokat, hogy ne engedjen a színpadra felmászni titeket!” Úgy képzelem, ezekből a jelenetekből merítve születhetett meg a „babakoncert” igazán testre szabott ötlete. Ez így ugyanis tényleg tökéletes. A Marczi kistermében, a földszinten nagyjából harminc felnőtt és ugyanennyi (másfél és négyéves közötti) kisgyerek gyűlik össze, mindenki a földön szétpakolt párnákon ül. A zenekar sem magasított színpadon foglal helyet, hanem az orrunk előtt, hogy jól meg lehessen bámulni a hangszereket.

A tegnapi koncerten Viki és kisfia Peti is ott jártak (fotó: Marosi Veronika)

A koncert épp olyan hosszú (kb. 40 perc), hogy csak a vége felé kezdenek táncikálni a gyerekek, de akkor is inkább a sajtkukacabb típusok, ráadásul azzal sincs semmi gond, belefér, sőt. Csupa olyan számot hallunk, amit már a másfél-kétévesek is jól ismernek, mert tuti, hogy ezek a kedvenceik a családi Kaláka-hallgatásokból. És hogy családi Kaláka-hallgatás márpedig van, az elég egyértelmű az anyukák dudorászásából. A jegy 1800 forint, és persze az egész kicsi gyerekeknek is ennyi, hiszen ők teszik ki a korlátozott számú közönség felét, viszont minden család válogatáscédét kap ajándékba, amit dedikáltatni is lehet. Az élmény pedig utánozhatatlan és megunhatatlan. Az anyukáknak ugyanúgy csillog a szemük, mint a kicsiknek, igen, mi vagyunk az a generáció, amely rajtuk nőtt fel, és most meg már a gyerekeit cipeli a koncertjükre. Szóval ha valaki alig várja, hogy már a kisebbet is elvihesse, melegen ajánlom ezt a megoldást, így a kicsinek is garantáltan nagy élmény lesz a Kaláka, a nagyobbak pedig nyugodalmasabban élvezhetik majd, mondjuk, a Betlehemest.

Fotó: Marczibányi téri Művelődési Központ

A három zenészt pedig, ezt a három tehetséges embert őszintén csodálom. Hogy több mint negyven év zenélés után még a pelenkás közönségnek is szívből adnak koncertet, igazán rendes tőlük. Dani rövidebbre fogta a szövegeit, csupa érdekes hangszert mutatott, csak egyszer bonyolódott bele valami magyarázatba, hogy a cinege milyen kis buta, azt hiszi, hogy a cipő miatt nem tud elrepülni, pedig ez kódolva van a madarakba; de aztán gyorsan észrevette, hogy a célcsoport elkalandozik, és újra a húrokba csapott inkább. Látszott a dedikálásnál is, hogy mind a hárman őszinte kedvességgel fordulnak a gyerekekhez, és ez tényleg szívet melengető volt.
Az egész Kaláka nevű jelenség előtt, mint mindig, emelem a karimátlan, tetejetlen kalapom!

A következő Kaláka kicsiknek koncert február 4-én lesz a Marczibányi téren.

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0