Magyari Andrea: Átjáró Másvárosba (részlet a regényből)

Kázmér, Kamilla és a Semmi


2013. november 19.

A 7–10 éves gyerekeknek szóló izgalmas történet sok humorral és nyelvi leleménnyel jeleníti meg a szereplőket és azt a különleges, „másik” világot, Másvárost. A történetből fény derül sok olyan gondra is, melyekkel a gyerekek (és a felnőttek) nap mint nap megküzdenek. Aztán végül persze – ahogy azt egy mesétől várni lehet –, minden jóra fordul.

 

Első fejezet,
amelyben megjelenik Közbenjáró, és olyat hallunk, amiről azt hittük, hogy nem is lehetséges

– Hát így történt – fejezte be Közbenjáró. − És azóta Másvárosban nem történik semmi.
– Nem történik semmi? – ismételte Kázmér hitetlenkedve. – De olyan nincs!
– De van – mondta Közbenjáró, és olyan szomorúnak tűnt, ahogy lábait lógatta a karfáról, hogy Kázmérnak összeszorult a szíve.
Egyébként kedd volt. Esett az eső. Kázmérnak, mire hazaért, vizes lett a haja, a pulóvere, a zoknija, ebédre pedig kelkáposzta-főzeléket kellett melegítenie magának. Mama már reggel szólt, hogy csak későn jön haza, Papa meg szólás nélkül is mindig későn jött. Nem csoda, ha Kázmérnak egyre rosszabb lett a kedve, és mire bekanalazta a kelkáposzta-főzeléket, már szinte füstölgött a méregtől. Mert persze a felnőttek mindig jobban tudják, mi kell az embernek, és a legutálatosabb dolgokról találják ki, hogy az jót tesz − mint például a kelkáposzta-főzelék, a sóskafőzelék vagy a finomfőzelék. Egyáltalán, ki nevezte el a finomfőzeléket finomfőzeléknek?! Egyáltalán nem finom, éppen hogy undorító az egész!, gondolta Kázmér.
Később csak ült a szobájában, és nem volt kedve semmihez. Lassan besötétedett, és ő kezdte úgy érezni, egyedül van az egész városban, az egész országban, az egész világon, sőt az egész világegyetemben. Csak azért nem volt még jobban egyedül, mert nem tudta, van-e még valami a világegyetem után, de ennyi egyedüllét épp elég egy kilenc éves kisfiú számára, sőt, máris olyan sok, hogy egy kilencvenéves nagyapó is alig tudná elviselni. És akkor a cserépkályha felől mocorgás hallatszott, majd kinyílt a kis vasajtó, és előbújt Közbenjáró. Persze Kázmér akkor még csak azt látta, hogy valaki sárga kabátban, nemezsapkával a fején kibújik azon az apró vasajtón, pedig amikor felegyenesedik és leporolja magát, ő épp hogy a válláig ér.
A legfurcsább az volt, hogy Kázmér egyáltalán nem ijedt meg. Valójában mindig is tudta, hogy egyszer történni fog valami ilyesmi. Amikor a szüleivel ideköltözött, még egészen kicsi volt. Tudta, hogy nem véletlenül jöttek épp ide, a cserépkályhás lakásba. Pedig a szüleinek egyáltalán nem jutott eszébe kikérni a véleményét, és már majdnem egy sokkal kisebb lakást vettek meg, ahol nem volt cserépkályha, volt viszont hófehér konyhabútor, egészen lapos fűtőtestek meg jó levegő, ami Mami szerint nagyon fontos egy gyereknek. De végül mégis ideköltöztek. És később, amikor nekik is lettek lapos, fehér fűtőtesteik, Papa le akarta bontani a kályhát, hiszen úgysem lehetett már fűteni benne, de Kázmér annyira sírt, hogy végül letettek erről. Néhányszor még próbálta meggyőzni Kázmért arról, hogy mennyivel kényelmesebben elférne a szobájában, ha nem lenne ott a behemót cserépkályha, Kázmér azonban így is jól elfért, a kályha pedig ott maradt, és Kázmér tudta, hogy ez nem véletlen. Hogy honnan? Egyszerűen csak tudta. Van, amit egyszerűen csak tud az ember, pedig nem mondta neki senki.
– Segítened kell! – közölte Közbenjáró, olyan komolyan, ahogy még soha senki nem beszélt Kázmérral. – És szükségünk lesz még valakire.
–  Kire?
– Ezt neked kell tudnod – felelte Közbenjáró. – Erre nézvést nem kaptam semmiféle utasítást. Gondolkozz!
Kázmér bólintott.

Mészely Ilka illusztrációja

 

A részletet a kiadó és az alkotók hozzájárulásával közöltük. Köszönjük!

Illusztrálta: Mészely Ilka

 


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0