Értékes mese – Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje

Fodor Tünde írása


2013. november 26.

A hűvösebb napok beköszöntével szívesen veszünk olyan könyvet a kezünkbe, ami kicsit visszavisz bennünket a nyárba. Ilyenkor bekuckózza magát az emberlány a cserépkályha ficakjába, ahol már jó melegedni, s kedvenc teájával, ami – készülve a négyévesem lefekvés előtti hisztijére – mézes citromfű, s még kedvencebb könyvével elidőzik egy órácskát.
A Maléna kertje nagy kedvenc, s tudom, nem csak egyszer fogom majd a gyerkőcömnek is elolvasni, ha nagyobbacska lesz. Most a magam örömére olvastam, s nagyon jó volt. Egyáltalán: jó volt kézbe venni, megsimogatni, tapogatni, lapozgatni, mert ez egy igazi könyv. Gyönyörű a külseje, a borító színeivel, azzal a türkizzel, azzal a kékkel és zölddel, azokkal a formákkal már varázsol is el. Simonyi Cecília borítója, belső képei és kavicsrajzai is – melyek közül a bodzavirágos a kedvenc, légiességével, finomságával bűvöletbe ejt – igazi ékei a kötetnek. Munkái kézzel készült remekek, nyomtatásban is jól kivehető rajtuk a mívesség, a szakmai gondosság, amivel készültek. A kollázsok a szereplőkről mesélnek, s ahogy haladunk előre a történetben, úgy kapnak a képeken látható tárgyak, személyek, növények egyre több értelmet, jelennek meg előttünk más-más összegfüggéseikben. A kollázsok a könyv szerves részei, olyannyira, hogy a mese befogadása után boldog felismeréssel arcunkon nézegetjük őket, hogy „jé, ez is mennyire jellemző”, s még az ovidiusi sorokat is szívesen bogarásszuk, fejtjük fel jelentésüket, bár meglehet, csak egy-két szót sikerül belőle értelmezni megkopott latin tudásunkkal.

Bodzavirág

Bodzavirág

A már említett mívesség és szakmai gondosság a szövegvilágra is jellemző. Olvasóként kevés olyan prózai kötettel találkoztam, amely ennyi líraisággal ajándékozta meg a befogadót, mint Máli története. Ez a líraiság az olvasás benső ritmusát is megadja, sajátos tudatállapotot vált ki, így ennek s a helyszínrajzoknak köszönhetően ott sétálunk Málival és Janóval az erdőben, szedjük a bodzavirágot, érezzük az illatát, látjuk a szembántó fényességet Krétán, s halljuk a tenger moraját, vagy éppen a tücsökzenekar évi rendes koncertjét. Az író úgy teremt erős képi világot, hogy a líraiság és a zeneiség hangsúlyossága nem hasad fel, s teszi ezt rendkívül szép nyelvezettel – ilyen szép szavak, szókapcsolatok használatával, mint obszidián, ribizli gyöngy, fecskeszárnyú délelőtt, pitypanglány.

A Maléna kertje mese felnőtteknek, s gyerekeknek. Azt gondolnánk, hogy nehéz egy kötetben megszólítani a két korosztályt úgy, hogy mindenki megtalálja benne a neki valót. Molnár Krisztina Ritának ez nem okoz nehézséget – s ami nagy erénye a kötetnek: teszi mindezt mindenféle didaktikusság nélkül. Inkább elgondolkodtatni szeretne, mint nevelni. A szerző megteremtette ebben a kötetben a vágyott világot, ami meseszép, álomszerű, mégis igaznak hat, így, ahogy van, hiszen azt érezzük: így kellene élni valamennyiünknek a mindennapokat.
A Maléna kertje a tízéves Máli, becsületes nevén Füge Maléna története, akinek felmenői között kalandos életű görög fügekereskedő és szépséges, északi kisvárosból származó csipkeverőnő is akad. Máli kicsit magányos, mert édesapja folyton karriert épít a városban, amit a lány egy roppant nagy üvegépületnek képzel el, s egyáltalán nem érti, miért kell azt még építeni. Édesanyja egy múzeumban dolgozik, neki meg a szobrok eszik meg az idejét, ezért nem ér rá vele foglalkozni. Ráadásul későn is ér haza, s akkor már nagyon fáradt. Akárcsak az apukája. Máli egyetlen vigasza az ezeréves tücsök-barát, Szibill, aki a hátsó kertben, a hársfa alatt lakik. Ő felügyeli Máli gyakorlását, hiszen a kislány nemcsak szépen rajzol, még zsákszínt is ki tud keverni, de ügyesen zongorázik is. A tücsökre, aki a tücsökzenekar karnagya, s aki mintha mindig mindenről jó előre tudna, Máli minden helyzetben számíthat. Az iskola utolsó napjai, s még inkább a nyári szünet azonban jelentős változásokat hoz a család, de főként Máli életében. Ezen a nyáron nemcsak a korábban csak levelek lapjain, tollal írt szavakban létező nagyszülők, Filemon nagypapa és Borbála nagymama elevenedik meg, hanem megismerjük Lucát, Máli egyetlen barátnőjét, aki nagy állatbarát és Básztet istennő önzetlen rajongója, s feltűnik a színen egy valódi tengerészkapitány utódja, Janó is, akinek ugyan nincsen menő tornacsukája meg számítógépe, de tud bodzaszörpöt készíteni, s ügyes segédmunkás, hatalmas szívvel, ha bunker vagy házikó építéséről van szó.

Időbefőtt

Ám itt féket kell tennem a nyelvemre, hiszen ha mindent elmesélek, azt is például, hogy miért is utazott a család Krétára Szibillel együtt, vagy hogy ki is az a Bicajos, akinek hűséges társa egy drótszamár, vagy Bözsi mama, akinél a konyhában annyira jó cikóriakávét iszogatva beszélgetni, hogy Cirok úrról és az utcagyerekekről, vagy Kis Pipahamuról és Vivaldi mesterről már ne is beszéljek, akkor milyen felfedeznivaló kaland marad a jövendő olvasónak?
A kötet kicsi, a történetfolyam közé ékelt glosszái, amelyekből megtudjuk rögvest, hogy mi a slambuc, gánca vagy a haluska, nagyon informatívak. De ugyanez elmondható a könyv végén lévő recept- s egyéb gyűjteményről is, ahol a szerző közzéteszi a kötetben szereplő fügekuglóf s más finomságok receptjét, de dalszövegeket és kottákat is találunk itt. A glosszák és a függelék egyáltalán nem töri meg a befogadás folyamatát, sőt, nagyon is alkalmasak arra, hogy bármely korosztály érdeklődését felkeltsék, s fenn is tartsák.
Máli története nem egy mese – több igaz mese is rejlik benne, az ükszülők történetében éppúgy, mint a Szibill által Janónak Erős Jánosról, a daliáról mesélt történetben, aki csak nehezen értette meg, hogy a legnagyobb csatákat nem a csatamezőn, hanem saját magunkkal kell megvívnunk.
A Maléna kertje számomra az értékek meséje – a szereteté, ami rendkívül sokféle lehet, az elfogadásé, a barátságé, a családi összetartozásé, amelyek mind nagyon fontosak, a keresésé, az önmagamra és a hazatalálásé, az elengedésé, ami ha fájdalmas is, de meg kell tenni, s az átváltozásé, hiszen a történtek hatására senki sem marad ugyanaz, aki kezdetben volt. De e kötet a bátorság meséje is, mert ha Máli bátorságát összeszedve nem mondja el szüleinek, mit is szeretne – nem rózsaszín mobiltelefonra vágyik, hanem több együtt töltött időre s egy kisházra a hársfán –, akkor talán sohasem valósul meg legnagyobb kívánság sem.

Szibill

Nem biztos, hogy feltűnik, a történet három idősíkon mozog, hogy Ovidius: Átváltozások című munkájának szereplőit fedezhetjük fel hőseinkben, vagy hogy Szibill neve nagyon hasonlít egy ókori jóséra – nem feltétlenül kell ezeknek a mitológiai utalásoknak átütniük a szövegen. Ha annyit belátunk, hogy a családi lét s annak megélése a mindennapokban a szeretet meglétében és az apró dolgokra való odafigyelésben rejlik, akkor mindenki gazdagodik, aki elolvassa ezt a kötetet.

Máli történetét jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik olyan mesét keresnek, amit gyerek és felnőtt egyaránt élvezettel hallgat, amit lehet egy szuszra vagy fejezetenként is olvasni, ami elgondolkodtató, néhol könnyekre fakasztó, máshol megmosolyogtató, de mindenképpen értékes olvasmány. Próbálják ki, s meglátják, mennyire összehozza a családot – páratlan, meghitt és felemelő érzést jelenthet akár a szőnyegen kucorogva az együttolvasás, hallgatás. Szánjanak rá időt – megéri. (Naphegy, 2013)

Illusztrálta: Simonyi Cecília

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0