Ha te tudnád, hogy hol jártam november 22-én

Bajzáth Mária írása


2013. november 28.

Ha te tudnád, hogy mit láttam, s mi mindent csináltam… Jártam egy gazdánál, akinek levágták az orrát, megismerkedtem egy tyúkszemű leánnyal és egy csalfa menyecskével, ittam tejet a vörös tehén szarvából, megszelídítettem egy makrancos lányt, láttam átváltozni egy ronda békát, megtréfáltam a halált, találkoztam Jézus Krisztussal, egy lóval és egy egérrel. Sírtam, nevettem, csodálkoztam, meglepődtem, ettem, ittam. Tovább is van, mondjam még?

Mondom.
Ünnep volt azon a pénteki napon, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán. A mesét ünnepeltük, a VI. Népek Meséi Országos Egyetemi és Főiskolai Mesemondó Versenyen.

Ezt a rendezvényt mindenki szerette. A gondolat, hogy egy egész napon át meséket lehet mondani és hallgatni, lelkessé és jókedvűvé varázsolta a résztvevőket, a szervezőket, a zsűrit (ennek tagja voltam), a hallgatókat. Jöttek szép számmal a mesemondók az ország minden tájáról, no meg a határon is túlról, hallgatta őket férfi-nő-gyerek, öreg és fiatal, a dékán, a helyettesei, a tanszékvezetők, tanárok, hallgatók, rokonok, barátok, iskolások, érdeklődők.

Verbók Zsuzsanna, III. helyezett

A mesemondók, ahányan voltak, annyiféleképp mondták a meseszót, mindannyian pontos szövegtudással, felkészülten és nem utolsósorban: hitelesen.
Voltak hagyományőrző mesélők, akik ízes, gyönyörű tájnyelven, népviseletben meséltek, a fukar asszonyról, Rózsa vitézről vagy a szegény asszony vásznáról. Mindegyikük számára élő valóság a tájnyelv, szüleikkel, nagyszüleikkel így beszélnek, igaz volt ajkukon a tájszó.

A résztvevők nagy része nem beszélt tájnyelvet és nem is használta, farmerben vagy miniszoknyában mondták az élőbeszéd eszközeivel a mesét, a szavak gyöngyként peregtek a szájukból.

A meseválasztás nem minden esetben volt szerencsés, a rosszul választott történet megdolgoztatta a mesélőt és a mese hallgatóit is, de a varázslat elmaradt.

Bár Népek Meséi volt a verseny neve, kizárólag magyar népmesék hangzottak el. Az elhangzott történetek több mint fele tréfás mese volt, alaptémájuk a párválasztás, párkapcsolat. A mesélők többsége a szórakoztatást tűzte ki elsődleges célként, a korosztályukat foglalkoztató férfi-nő viszony tükrében.

Szabó Richárd, I. helyezett

Szeleczki Mónika, I. helyezett

Szeleczki Mónika, I. helyezett

Három zsűri értékelte a mesélőket: két fontos és egy még fontosabb. Felnőtt szakértők, könyvtáros szakértők és gyerek szakértők. Mindhárom „testület” a közönség soraiban ült, és boldogan lubickolt a mesefolyamok óceánjában, majd teljes egyetértésben döntött a két első, két második, és két harmadik helyezettről.

A mesélők többsége gyerekekkel foglalkozik, nekik mesél majd a főiskola vagy egyetem befejezése után. Helyezéstől függetlenül mindegyikükről elmondható, hogy megértette és éli a népmesék fennmaradásához legfontosabb mesei üzenetet. Reméljük, hogy a katedrán állva sem felejtik el, ott is szakítanak rá időt, és továbbadják:

„Az ember ne legyen önző! Ha mesét hall, ne tartogassa a maga számára, hanem ossza meg mindig mással. Így a mese hadd járjon szájról szájra, és hadd teljék öröme benne minél több embernek.”
(A mesetarisznya – koreai népmese)

 

 

 

kozonseg

A közönség

1 / 3

A képgalériában további fotók láthatók.

 

Címkék: , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0