Partvonal, avagy a szomszéd díja mindig…?

Dixi Gyerekirodalmi Díj – Németh Eszter írása


2013. december 3.

A külföldi létnek az az előnye, hogy máshonnan nézheti az ember ugyanazt. Kívülről jobban szembeötlenek dolgok, egyúttal viszont kívülről hajlamosak vagyunk elsiklani a belső szemlélő által nyilvánvaló részletek felett.

Van a hagyomány, a kultúra egy szegmense, folyamatos figyelmet követel, de hol ez kerül benne helyzetbe, hol amaz. Ma te csinálsz jobb könyvet, holnap én, holnapután más. Gyerekeknek írunk, értük dolgozunk, a jövőért. Patetikus, közhelyes, de nem lehet elégszer elmondani.

November elején Bécsben jártam, a Dixi Gyerekirodalmi Díj kiosztóján. Az útitársaimmal figyeltük, ahogy a Dschungel Wienben fokozatosan megtelik a gyerekszínház nagyterme. Pedig a díjazottak nevét már rég nyilvánosságra hozták. A családok, barátok mellett germanisztikára és művészeti egyetemre járó hallgatók, korábbi díjazottak, szakemberek is megjelentek.
A díjkiosztó pedig inkább hasonlított egy performansz jellegű show-műsorra, holott a magyar díjátadók néha kínos feszengéséhez, túlöltözöttségéhez és mindeközben alulreprezentáltságához szokott kis csapatunk fel volt készülve az unalmas, esetleg követhetetlen laudációkra. Ilyen egyáltalán nem hangzott el.

Leonora Leitl és Klaus Novak

Az illusztrációs díjjal kitüntetett Leonora Leitl talpig zavarban volt ugyan, ebből következően erős Bécs környéki kiejtéssel, mégis humorosan válaszolgatott a homo ludens megnevezésre hallgató Klaus Novak (az osztrák gyerekirodalmi intézet szakfolyóiratának, a 1000 und 1 Buch-nak a szerkesztője) kérdéseire. Volt játék, humor.

Az irodalmi díjazott, Kai-Aline Hula, viccesen olvasott fel nyertes munkájából. Ő is megilletődött, pedig Saskia Hula (elismert osztrák kortárs gyerekkönyvíró) lánya.

A 2001-ben alapított díjról azt hihetnénk, kivétel, pláne, amikor megtudjuk, hogy az Instantina cég vezetője maga kereste meg az intézetet, hogy kedveli a gyerekirodalmat, szeretné támogatni, miben segíthet. Így született a Dixi, azaz a „szőlőcukor-ösztöndíj”.
Csakhogy részt vettem már az állami, azaz hivatalos „az év gyermek- és ifjúsági könyve” díjkiosztóján is. A díj saját honlapján a jelölt és díjazott könyveket szintén korábban közzéteszik, laudációstul. A kiosztón mégis szó szerint tömve van a mintegy ezer ember befogadására alkalmas Forum Kloster nagyterme a stájerországi Gleisdorfban, ahová kétórányi a vonatút Bécsből. Ennél is, ahogy 2005 óta szinte minden gyerekirodalmi díjnál, négy kategóriában értékelnek. Képeskönyv, gyerekkönyv, ifjúsági regény és ismeretterjesztő kötet. Illetve az elmúlt években megszületett a gyerek olvasók, majd a gyerek kritikusok díja is, ami szerintem a legjobb visszajelzés arról, mi foglalkoztatja a fiatalokat, mi tetszik nekik.
Hosszan lehetne sorolni az adatokat, elismeréseket, de nem ez a lényeg. Ott áll mögöttük az osztrák gyerekirodalmi intézet a szakfolyóiratával. A nyolc főből álló csapat tulajdonképpen azt csinálja, amire a nálunk sokszor elszigetelt műhelyeknek a legnagyobb szüksége lenne. Információt, kapcsolatokat közvetít, összeköti az embereket, csoportokat, projekteket egymással. Amit én különösen szeretek, hogy mindig felveszi valaki a telefont, és a legidiótábbnak tűnő kérdésekre is azonnal, mosolygós választ adnak.
És még valamit nagyon jól tudnak: megszólítani a közönséget. Megszólítani, bevonni, megtartani. A díjkiosztók javarészt nem a szakmának szólnak, hanem a közönségnek, nem komoly értekezéseket olvasnak fel, amelyek aztán úgyis letölthetők a netről, és mindenki halálra unja magát rajtuk, a díjazott pedig amúgy is el van foglalva a meglepetés örömével, az éppen nem díjazott pedig a csalódottsága leplezésével. Ünnep, show zajlik játékkal, humorral, zenével. És a résztvevők örülnek egymás elismerésének. Ma nekem, holnap neked. A közönség meg jól mulat, látja, hallja, kérdezheti a kortárs írókat. Irodalom testközelből. Sokkal egészségesebb hozzáállást és értelmezést eredményez a művek olvasásakor, hiszen a könyvek borítóján az íróról szinte minden kiderül, csak az nem, hogy ember ő is.
Innen, a partvonalról, ahogy a korábbi években, most is azért drukkolok, hogy kortárs szerzőinkkel országszerte találkozni lehessen, és a rengeteg, egyelőre jórészt csak Budapesten megtartott könyvbemutató, irodalmi játszóház, díjkiosztó az egész országban átélhető legyen. Hogy megteremtődjön a híd szerző és közönség között a szakma örömujjongásától, és segítő igyekezetétől kísérve. De ez már egy másik cikk témája.

Az egyik díjazott könyv

Címkék: , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0