Dániel András: Egy kupac kufli – Lajstrom egy elhagyatott rétről

Zsubori Ervin írása


2013. december 12.

Lássuk csak, mi minden is lakik ebben a karcsú kis kötetben! Van mindenekelőtt legalább 13 repülőgép. Szállnak jobbra, balra, nyilván a menetrendtől függően, kerülgetnek ezt-azt – felhőt, napot, útjelző táblát, mikor mi esik útba –, lilák, halványzöldek, kék-narancsosok vagy épp csíkosak, mint egy varázsgomba kalapja. A gombákból is él itt vagy egy tucat, és persze belőlük sincs két egyforma. A klasszikus pettyestől kezdve a két- és sokszínűen sávozott fejfedősökön át a lámpabura-kalpagosokig többféle akad közöttük. Vannak mufurcabbak, kétnapos borostával; szelídebbek, békejelvény-tetoválással a vádlijukon; és pufók-mohók, nagy tölcsérnyi fagylalttal a kezükben.

 

Ne feledkezzünk meg a szép számú – és szárnyú – lepkéről sem, akik igen gyakran spirálozva szelik a levegőeget, s ott okvetetlenkednek szinte mindenütt. Színvilágukba hosszú volna belemenni. (A szúnyogszármazékok ellenben inkább szürkeségükkel igyekeznek kitűnni a tömegből.) A madárféleségek ugyancsak roppant aktívak, s kitartóan próbálnak cselekvő részesei lenni a történeteknek: elpottyantanak imitt-amott valamit; lesütött szemmel ágat csennek egy bokorról; talán létfenntartási, talán barátkozási céllal lecsapnak a felszínre kergetett kukacokra; pipára gyújtanak, ha úgy hozza a kedvük; rémüldöznek, ágálnak, álmélkodnak. Hozzájuk képest a nyulak műveleti eszköztára jóval szegényesebb – leginkább megrökönyödéssel vegyes csodálkozás ül a szemükben, és kész. Kivéve a naplementét, mert akkor azért ők is ellágyulnak valamelyest.
Az egy szem vakond szimplán csak nem érti, mi van, a méla csigák viszont nagyon is értik: roppantul felgyorsultak a környéken az események, s nem tudni még, mi sül majd ki ebből… Ami a környéket, az elhagyatott rétet illeti – amely korántsem olyan elhagyatott, mint azt okkal gondolhatnánk, s akkor még hol a vége –, dúsan terem itt a sás, az apró szirmú szeretnemszeret-virág, az olyan egzotikumokról nem is beszélve, mint a kaktuszbanánbokor vagy a vadmarcipán. És még egy kupac is van, de azt most inkább hagyjuk.
Beszéljünk inkább azokról a négylábú szerzetekről, akik jobbára szőrösek, testük mindenekelőtt tacskót formáz, ám fejük inkább a pusztai farkasra hasonlít! Helyenként szamárfülük és hangyászorruk van, a jól öltözöttebbek helyes kis rövidnadrágot viselnek, s leginkább kaján vigyorral a szájuk szegletében mutatkoznak. Ha nem épp végtelenül elszontyolodnak valamin, például egy lerágott csont fölött kornyadozva. Na, őbelőlük aztán jócskán találunk példányokat a könyvben.
Hiba lenne szó nélkül elmenni az afféle szimpatikus epizódszereplők mellett, mint a zászlót lengető, fűzöld hangya vagy a tétova pókikrek (ők nyilvánvalóan kétpetéjűek, mert egyiküknek öt, a másikuknak hét lába van – vagy legalábbis ennyit mutatnak magukból a külvilágnak; amúgy előkerül egy unokatesójuk is, kilenc délceg végtaggal). Valamint feltétlenül meg kell említenünk azt a civilizált üregben, egy világvevő rádió tőszomszédságában tanyázó bádognyulat, akit alighanem Imikémnek hívnak.
Maradt-e még ki valaki? Ja, igen… A kuflik. Igaz, ami igaz, a könyvben hét kufli is előkerül. Jelesül: Zödön, Titusz, Hilda, Valér, Fityirc, Bélabá és Pofánka. Na, róluk aztán hosszan lehetne mesélni. De ezt már megtette helyettünk a szóban forgó kötet, meg Dániel András, aki kitalálta, megírta és megrajzolta ezt az egész díszes kompániát, a kalandjaikkal együtt. Aki nem hiszi, olvasson utána… (Pagony, 2013)

Címkék: , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0