Időfutár 2. A királynő palástja (részlet)


2013. december 13.

Az Időfutár rajongói beleleshetnek a nemrég megjelent történetfolyam 5. fejezetébe. Mi lehet a titka ennek a nagy sikernek? Talán az, hogy olyan témákat vet fel, melyek minden kamaszt foglalkoztatnak. A könyv nyelvezete szépirodalmi igényű, mégis a kamaszok hangján szólal meg: egyszerre modern és klasszikus.

 

A palást

– Ha tudnál olvasni, megúsztuk volna a hülye színházat a sok hisztérikus humanoiddal! – pufogott Bulcsú még másnap is a zombivécében.
– Miért, szerintem egész vicces volt! – vonogatta a vállát Szabika.
– Szerintem meg hagyjátok ezt abba, és találjuk ki, hogy jutunk le Egerbe. Hanna üzenete tutira ott van! – javasolta Tibi. Már csak két perc volt hátra a szünetből.
– Emiatt ne izgasd magad – legyintett a dalek. – A terv már kipattant.
– Iderendeled a Millennium Falcont és elrepülünk? – viccelődött Szabika.
Bulcsú lesújtó pillantást vetett rá.
– A Millennium Falcont csak hiperűrugrás esetén szoktuk használni. Egerbe kocsival megyünk.
– És mégis hogy?
– Ha a Facebook igazat mond, neked a héten van a születésed napja, mikor is a humanoidok ajándékot adnak az ünnepeltnek. Igaz?
A torzonborz gyerek hevesen bólogatott.
– Nagyon is! Egy okostelót kértem.
Bulcsú szája szánakozó mosolyra húzódott.
– Rossz hírem van. Kénytelen lesz a telefonod még egy ideig beérni a te eszeddel. Te ugyanis azt kéred a szülinapodra, hogy vigyenek le kirándulni Egerbe. És nemcsak téged, hanem még három kedves, kultúrára szomjas kis barátodat is.
– Szó nem lehet róla! – tiltakozott Szabika, de Tibi fenyegető mozdulatára inkább befogta a száját. Jól emlékezett még, milyen érzés volt, amikor a pufi tavaly majdnem letépte a fejét.
Amikor két perc múlva becsöngettek, a csapat nyolcadikos fele a jól végzett munka örömével hagyta el a zombivécét. Ervin még maradt egy percre, mivel neki lyukasórája volt. Épp elkezdte kigombolni a sliccét, amikor egy feldúlt fúria viharzott be az ajtón.
– Azt hittem, együtt vagyunk! – visította Edina, és korallszínűre lakkozott körmeit minden bizonnyal Ervin szürke szemébe mélyesztette volna, ha a fiú az utolsó pillanatban nem fogja le.
– Te mit keresel itt, cica?
– Ne cicázz itt nekem! Elhitetted velem, hogy együtt vagyunk. Elhitetted! Még jó, hogy nem tettem fel megint Facebookra. Csak annyit, hogy kapcsolatban. Az egész iskola rajtam röhögne.
– De hát együtt vagyunk, cica – dadogta Ervin.
– Igen? Akkor magyarázd meg, miért jársz folyton ide a zombivécébe, ha nem a Hanna miatt!
– Te hallgatóztál? – Ervinnek végre leesett a tantusz.
– Biztosíthatlak, hogy nem hallgatóztam. Nem szokásom – húzta fel az orrát a lány. – Legfeljebb vészhelyzetben.
– Biztos félreértettél valamit…
– Követelem, hogy mondd meg az igazat!
Edina korallszínű körmei megint gyanúsan közel kerültek a fiú szeméhez, de Ervin úgy döntött, ezúttal rendíthetetlen lesz, mint egy középkori lovag. Hannáért bármit.
– Nem lehet. Fogadalmat tettem – mondta nyersen.
Edina szeme összeszűkült. Leengedte a kezét, és hátralépett.
– Fogadalmat? Jó. Akkor köztünk mindennek vége – sziszegte. – És biztos lehetsz benne, hogy mindenkinek elmondom majd, amit tudok!
Ervin megijedt. El sem tudta képzelni, mennyit hallgatott ki Edina a beszélgetéseikből. Lehet, hogy tud az időutazásról is?
– Cica, kérlek ne… – próbálkozott.
– De! Tudom ám, miért lógsz itt minden szünetben! Mert a Hannával ide jártatok csókolózni! Most meg nosztalgiázol! Ne is próbáld tagadni, mert sikítok!
Ervin megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ezek szerint mégse tudja.
– Jó, akkor nem tagadom – vetette oda flegmán.
A Sigray Jakab Gimnázium egész negyedik emeletén hallani lehetett a zombivécé irányából érkező velőtrázó sikítást. Az alsósok között már másnap elterjedt egy horrorisztikus történet, miszerint a kukievő krokodil újra támadásba lendült.

Nem Edina volt az egyetlen, akinek ez a szép, napsütéses őszi délelőtt magánéleti viharokat hozott. Rogyák Mária a lány visításával körülbelül egy időben a tornaszertár ajtaján dörömbölt, és a következőket kiabálta:
– Géza, tudom, hogy bent vagy! Géza, nyisd ki! Nem megyek el addig, amíg ki nem nyitod! Géza! Ne csináld! Géza, van bent veled valaki?

A kifakadás közvetlen előzménye a reggeli kávé mellett bukott ki Géza bából az iskola melletti pékségben.
– A szerelem öl, butít és nyomorba dönt… – mondta sötéten a kávéjának.
Rogyák ekkor még kislányosan kuncogott, de az osztályfőnök komoran folytatta.
– Azonnal a rendőrséget kellett volna hívnom, amikor Tibi beállított. Ha maradt volna egy csepp józan eszem. De én hősnek képzeltem magam egy romantikus históriában. Kincskeresés és hőstett a szeretett nő oldalán. Imponálni akartam magának.
– Autóversenyzőként ez nem nagyon sikerült… – vetette közbe a szeretett nő.
– Az én hibám volt. Ha én nem vagyok ekkora barom, Hanna talán még most is… – Géza bá nem tudta befejezni a mondatot.

A részletet a kiadó és az alkotók hozzájárulásával közöltük. Köszönjük!

 

Címkék: , , , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0