Felix Salten: Bambi

Lakatos István írása


2014. február 27.

Vakartam a fejemet, amikor a Móra kiadótól megkértek, csináljak borítótervet a Bambi új kiadásához. Nem értettem.

 

Nem olvastam a regényt, a rajzfilmet is csak a szomszéd szobából hallgattam, amikor még évekkel ezelőtt nézték a testvéreim, és hidegrázást kaptam a nyúl nagyon idegesítő gyerekhangjától. Csupán a sztereotípia élt bennem az erdei állatkákról és az őzikéről, akinek megölték az anyukáját: medencényi sűrű, ragadós szirup. Ráadásul az őzeket sem szeretem. Persze, kecses, elegáns, könnyed állatkák, de engem – különösen a gidák – lestrapált kempingszékre emlékeztetnek, amibe bele sem kell ülnöd, magától összecsuklik.
Azért elvállaltam, kíváncsi voltam. Jó, hát elolvasom a regényt is, előtte úgyis csomó rossz könyvet kínlódtam végig, ez nem hosszú, kibírom. Eleinte idegesített a mézesmázos nyelvezet, az erőltetett választékosság, mintha mindennek a szinonimáját használná a szöveg, azután csak kapkodtam a fejemet. A kutyafáját, ez tényleg nem az a nyál, mint amire számítottam, sőt!
Sok klasszikusnak tartott gyerekkönyvet annak idején, valamikor régen egyszerűen feltettek egy polcra, és azóta ott porosodnak. Talán már nem is olvassák őket, de nagyjából mindenkinek él a fejében egy kép, jobbára a sztereotípia a nevezett regényről: ó, igen, a Twist Olivér egy szegény kis árváról szól, és az ő megpróbáltatásairól. Az Aliz Csodaországban jópofa kis mese, versikékkel és fura szereplőkkel. Néhány hónapja elolvastam a Twist Olivért, és meghökkentem. Dickens a jellegzetes fekete humorával már-már kedélyesen mesél a legsötétebb, legnyomasztóbb dolgokról: szegénységről, éhezésről, gyerekkínzásról, gyerekhalálról, később pedig egy sokkolóan brutális gyilkosságról is ír. Gyanítom, ma már nem olvassák ezt a regényt, pedig nagyon jó, csak éppen lehet, hogy máshová kellene helyezni. (Az Alizt soha nem szerettem, szerintem hülyeség az egész.)
A Bambinak is teljesen máshol lenne a helye. Csak azért, mert beszélő állatok vannak benne, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyerekkönyv. Ha az – szerintem igen, bár az irodalmárok majd eldöntik -, akkor az olyan modern művek közé kellene tennünk, amelyek mellébeszélés, finomítás nélkül, őszintén mernek beszélni a sötétebb, netán egyenesen tabunak tartott témákról is. Nálunk egyelőre még kevésbé jelentősek az ilyen történetek – magyar szerzőtől csak elvétve akad –, és bizonyos visszajelzésekből, kifakadásokból úgy tűnik, hogy a szülői konzervativizmus nem egyszer egyenlő a gyávasággal és – mi tagadás – a szemellenzős ostobasággal.
Lássuk be, a Bambi világa roppant nyomasztó. Az erdei állatok örökös rettegésben élnek, bujkálnak, menekülnek, mindennapos a halál. Még a levelek sem hullanak le csak úgy egyszerűen: ők is meghalnak. A végső gonosz maga az ember. Ha ilyen kegyetlen, ellenséges világban élnek, egy átlagos meseregény azzal tompítaná mindezt, hogy kedves, szerethető karaktereket vonultat fel. Salten nem ezt tette. Aki nem goromba és önző, az szolgalelkű. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy magázzák egymást – ez nem az a bizonyos mesebeli kerek erdő.
A huszadik kiadás alkalmából újra fordították a szöveget: Nádori Lídia lekapargatta a megszáradt ragacsot, és egy új, friss, az eredetihez hűbb fordítást készített. A két változat között feltűnő a különbség. Amellett, hogy a hangulat még sötétebb, az állatok viselkedése is kellemetlenebb. Fenyő László fordításában általában maguknak valók, mogorvák voltak, esetleg udvariatlanok, olyasféle öreguras modorban, hogy már csak a kócsagtollas föveg hiányzott a fejükről és a demizson kadarka a kezükből. Nádorinál világosabb, hogy nagyjából mindenki utálja a másikat. Ha dicséretet kapnak, szívélyeskednek, de már az első rossz szóra ugranak. Bambi is már gida korában, ösztönösen megveti a szolgalelkű nyulat.
Persze, a regény elsősorban a felnőtté válásról szól, őszintén és kendőzetlenül. Nádori szövegében pedig megjelenik a korábban elsunnyogott, de – lássuk be – hozzá tartozó szexualitás is. És ez így van rendjén.
Nem is magyarázom tovább, miért lett végül egy Rorschach-teszt pacájához hasonló a borítórajz. Sok kiadást végignéztem, de mindegyik borítóján nagyjából ugyanazt láttam: egy tetszőleges őz áll egy tetszőleges erdőben. Csakhogy a Bambi jóval több a tetszőleges őz meséjénél. (Móra, 2013)

Huszadik kiadás
Fordította: Nádori Lídia

 

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0