Ana Galán: Mondragó – A nagy próbatétel

Lakatos István írása


2014. április 16.

Egy, a Mondragóról szóló kritikában kifogásolták, hogy Pablo Pino illusztráció nem artisztikusak, pedig egy tisztességes mesekönyvbe igenis artisztikus illusztrációk kellenek. Miért? Miért baj, ha egy illusztráció nem akar semmi többet annál, mint ami az eredeti funkciója – a szöveget illusztrálni? Miért kellene folyton a szülőknek megfelelni?

Valóban, a Mondragó rajzai feltűnően idézik az Így neveld a sárkányodat! animációs filmváltozatának stílusát (az eredeti regénysorozatot maga a szerző, Cressida Cowell illusztrálta, azaz helyesebben összefirkálta), de nincsen ezzel semmi baj. És nem csak azért, mert a nevezett rajzfilm az utóbbi évek egyik legjobbja, hanem mert marha jól néz ki.
Kétségkívül szükség van artisztikus mesekönyvekre, de szomorú lenne a kínálat, ha más lehetőség nem létezne. Ugyanúgy az sem lenne egészséges, ha csak azokat a csúnyán rajzolt, igénytelen könyveket látnánk a boltok polcain, amelyeket leginkább a hipermarketekben szórnak a hétvégi nagybevásárlást intéző kiscsalád elé, vagy rögtön már leárazva kerülnek a raklapos könyvesboltok padlójára. (Tanulságos lenne, ha egyszer valaki érdemben foglalkozna ezzel a jelenséggel is. Úgy tűnik, mintha alternatív világok bújnának meg egymás mellett, saját mesekönyvkínálattal, saját ízléssel, és a különböző világok lakói talán nem is tudnak a másik létezéséről.)
A Mondragó rajzai nem rejtenek körmönfont értelmezéseket, könnyen befogadhatók és fenemód jól

néznek ki. Pablo Pino aranyosan bumfordi figurái már azelőtt szerethetővé teszik a történetet, mielőtt akár egy sort is elolvasnánk belőle, de Ana Galán szövege sajnos csalódást okoz. A nagy próbatétel elvileg afféle kalandregény – csakhogy nincs benne valami sok kaland.
Szomorádóban mindenki sárkányháton közlekedik. A sárkányok zöldséget, gyümölcsöt esznek, húst csak a gonoszok. A várak kapuit nem zárják, a feltehetőleg gonosz (legalábbis sötéten titokzatos) elöljáró várát mégis magas fal övezi. Minden gyerek megkapja a sárkányát a tizenegyedik születésnapján, amit direkt neki szántak. Miró szerencsétlen, rettenetesen buta sárkánya sem repülni nem tud, sem a hátára nem lehet felülni, pedig a nagy próbatétel az, hogy – a sárkánymester kunyhójától haza kell menni.
A nagy próbatétel során Miró és Mondragó útra kelnek, később a sárkányaikkal együtt csatlakoznak hozzájuk a fiú barátai. Útközben egy rejtélyes erdőhöz érnek, ahova nem mennek be. A rejtélyes erdő miatt felküszködik magukat egy várig, ahova úgyszintén nem mennek be. Küzdenek kicsit gonosz osztálytársukkal, aki természetesen pórul jár, majd Miró hazafelé belepottyan a folyóba, ám Mondragó megmenti, kihúzza a vízből. De előbb még megszagol minden virágot, megnéz minden bogarat.
Ennyi lenne A Nagy próbatétel. Egy gyerek, különösen egy kisfiú számára bizonyára izgalmas, hiszen temérdek sárkány van benne, de egyébként meglehetősen unalmas. A kötet egy sorozat első része, így az utolsó oldalakon már felbukkan egy rejtély is – kár, hogy amint érdekessé válna a történet, az epizód már véget is ért. A napokban megjelent második kötet remélhetőleg jóval izgalmasabban szövi tovább Miró és a bamba Mondragó meséjét. És nem győzöm hangsúlyozni, az is tele van Pablo Pino nagyszerű rajzaival! (Nagyító Kiadó, 2013)

Illusztrálta: Pablo Pino
Fordította: Simon Réka Zsuzsanna

Címkék: , , , ,


Szóljon hozzá Ön is!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Figyelem! A hozzászólások nem jelennek meg azonnal, csak moderálás után!

https://www.facebook.com/photo.php?v=607560892675966&set=p.607560892675966&type=2&theater

Berg Judit/ Polgár Judit: Alma- A sötét birodalom című könyvének “reklámfilmje”. ( I. fejezet)
Tovább»

Apablog

  • Apablog 4.0 kiemelt

    Annyira nehéz persze négy részbe belesűríteni a dolgokat, nem is teszem, csapongok befejezésül is. Most, hogy nyár van, itt az [...]

    Tovább»
    Apablog 4.0