
Mire is jó a babajelbeszéd? Ezt a kérdést akkor tettem fel először, amikor négy évvel ezelőtt találkoztam az első kisgyerekeknek jelelést tanító tanárral. Pedig magam is válaszolhattam volna könnyedén erre.
Menjünk sétálni!

Kisnyuszi épp olyan, mint egy kisgyerek, aki mindig valami mást szeretne csinálni, mint a szülei vagy a testvérei. Saját elképzelése van a világról, és ehhez ragaszkodik is egészen addig, míg pórul nem jár. Megint ez történik: csalódást okoz neki a jól induló születésnapi kirándulás a Nyusziparkba, ahol óriáskerék és hullámvasút várja a nagyobb testvéreit,...

Amikor nemrégiben A legcsinosabb óriásért lelkesedtem, talán nem hangsúlyoztam eléggé: míg Gyuri, az óriás felöltözik, majd szépen el is ajándékozgatja ruhadarabjait, a sok ismétlődésnek köszönhetően a gyerekek meg is tanulják, mit vehetünk magunkra tetőtől talpig (nyakkendőtől zokniig). Pedig most már biztos vagyok benne, hogy a szerző egészen tudatosan használja az ismétlést a tanítás eszközeként....

Mindig egy kis bizsergést érzek, amikor lapozót tartok kezemben, egyrészt rögtön beindulnak az anyai hormonok, illetve előjönnek az emlékképek, hogy a most már Harry Pottert olvasó nagyfiammal milyen is volt a keményfedelű, gyereknyállal lecsurgatott könyveket „fogyasztani”. Mert mitől jó egy lapozó?