A repkedő kisfiú rendhagyó tükörjáték: egy édesapa vallomása arról, hogyan kíséri végig óvodás kisfiát a mindennapok kihívásain, miközben saját, autizmusból fakadó gyermekkori emlékeivel viaskodik. A Litera-Túra Kiadó kötetében két világ találkozik: Jani, az egészséges kisfiú jelene és Matyi, az apa autisztikus múltja.
A könyv bemutatása
A történetfüzér alaphelyzete egy édesapa és óvodás gyermeke, Jani világa. A könyv fejezetei – mint a Repkedés, a Nem akarom vagy a Csúfoltak – látszólag egyszerű gyermekkori epizódokról szólnak. A mélyebb rétegben azonban egy belső párbeszéd zajlik: az apa (Matyi) Jani élményeire reflektálva meséli el saját múltját. Jani hétköznapi félelmei előhívják az apából a saját, sokszor küzdelmes emlékeit, ahol gyermekként élte meg az autizmus spektrum állapot nehézségeit, a meg nem értettséget és a visszautasítást.
A szerzőről
Troszt Gergely nem csupán elmeséli ezeket a történeteket, hanem a kötet megírásával egy sajátos fejlődési út belső megélését tárja az olvasó elé. Írásában az autisztikus tüneteket nem orvosi szakkifejezésekként kezeli, hanem a mindennapok reakcióin keresztül teszi átélhetővé: a szorongásból fakadó ellenállást, vagy a zajokra adott érzékeny válaszokat. Az írásból átsejlik a személyes érintettség lehetősége, amely hitelessé teszi az apa és fia közötti kapcsolódást.
Kinek ajánlható a könyv és miért?
A kötet kettős tükröt tart az olvasó elé, így két különböző élethelyzetben is kulcsfontosságú támpontokat ad.
Mit nyújt a könyv, ha a családban a gyermek autista?
Számukra a történet egy megerősítő visszaigazolás: nem baj, ha másképp érzékeli a világot. A szülő megmutathatja gyermekének, hogy amit ő belül átél, az mind érvényes, valódi és értékes. Segít felismerni, hogy mindig lesznek olyanok, akik megértik és támogatják őt. Emellett az írás egy belső utazásra is hív: segít a szülőnek nemcsak a gyermekéhez, hanem saját magához, saját emlékeihez is közelebb kerülni.
Mit nyújt a könyv, ha a családban a gyermek neurotipikus?
Ebben az esetben a könyv az érzékenyítés és az empátia eszköze. Segít a gyermeknek nyitottabbá válni, elfogadni az SNI-t, és fejleszti az együttérzés képességét. Kiváló kiindulópontot ad olyan családi beszélgetésekhez, amelyek arról szólnak, hogy nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, érez vagy reagál a világra. Megmutatja, hogy a másság nem ijesztő, hanem egyszerűen emberi. A megértés pedig valódi kapcsolatot alakít ki szülő és gyermek, gyermek és társa között.
Ecser Mónika gyógypedagógus ajánlása is megerősíti: a könyv segít abban, hogy nyitottabbá váljunk az apró örömökből növekvő felismerésekre.
A könyv fő mondanivalója
A repkedő kisfiú könyv legfontosabb tanítása az elfogadás és a hála. Az apa a történet végére eljut a sorsdöntő felismerésig: bár az autizmus megnehezíti az életét, mégis megtalálta a boldogságát abban, amije van. Rájön, hogy nem „rossz”, hanem egyszerűen csak „más”, és ez a másság nem gátja a teljes életnek: hálás a munkájáért, a gyermekei egészségéért és a támogató családjáért. A lelkében zongorazene és béke van, mert megtanult együtt élni az állapotával. A záróképekben a szappanbuborékok és a pitypang röppentyűi között felbukkanó „repkedő kisfiú” már nem a másság, hanem az élet apró örömeiben megélt szabadság szimbóluma.
Gyerekszemmel a világ – További friss híreket talál a meseutca.hu főoldalán! Kövesse a technológiai híreket és csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
